Puha zsákmányra vadászott az Anomalocaris

A kambriumban kialakult állatvilág, bár magában hordozta mai bioszféránk gyökereit, igencsak különleges „idegen” lényekből állt. Egyik legismertebb tagja az 508 millió éve élt Anomalocaris nevű, nagyjából 60 centis hosszúságú csúcsragadozó volt, amelynek kövületei világszerte előkerültek. A fura név mögött a „nem normális garnéla” kifejezés áll, sokáig ugyanis az állat egyes testrészeit külön-külön élőlénynek vélték. Végül, sok téves próbálkozást követően sikerült a paleontológiai kirakóst megfelelően összeilleszteni, és azóta már találtak is egész, egyben megkövült példányát is a rendkívüli állatnak.

A kambrium egyik legnagyobb termetű állata valószínűleg gyors volt és ügyes, fürgén vetette magát áldozatai után. Az állat fejéből előrenyúló ívelt függelékekről korábban úgy vélték, ezzel roppanthatta össze kemény héjú zsákmányait, így például a vele egy korból ránk maradt trilobita-váz törmelékeket is ő „termelhette”. Nemrégiben egy kutatásban arra jutottak, hogy a kerek, különös szájszerve nem volt alkalmas kemény táplálék összerágására, most a függelékeiről derült ki hasonló. A kutatás eredménye szerint az Anomalocaris és függelékei a kelleténél jóval gyengébbek voltak, nem volt képes velük összeroppantani az olyan ultra kemény vázú állatokat, mint a trilobiták. A Proceedings of the Royal Society B folyóiratban publikált kutatási eredményeket a Londoni Természettudományi Múzeum foglalta össze.

Ahhoz, hogy ez kiderülhessen, a legjobb állapotban, a Burgess-palában fennmaradt, de kilapított Anomalocaris canadensis kövületek alapján 3D modellt készítettek a függelékeiről. Kiszámították, a függelékek egyes ízeit miként tudta mozgatni, s ez mekkora feszültséggel járhatott a függeléket felépítő anyagban. Ezzel azt vizsgálták, mivel az állat izmai nem maradtak ránk, hogy milyen erőt tudott kifejteni anélkül, hogy elrepedt, letört volna a függeléke.
Eztán a ma élő ostorlábúak és ostorfarkúak függelékeinek működésével összehasonlítva arra jutottak, hogy az Anomalocaris a függelékeit ki tudta nyújtani és be tudta hajlítani, megragadhatta velük a kiszemelt zsákmányt.

A számítógépes modellezés alapján azonban a rettentő kemény páncélt viselő trilobiták kifogtak volna rajta, szó szerint beletört volna a függeléke ezekbe az állatokba. Ha gyakori zsákmányai lettek volna e kemény páncélba bújt állatok, akkor rengeteg sérült függeléket kellene találni a kövületek közt, de mindez idáig egyetlen egy feltételezett sérülésre utaló nyomot találtak csak.

Ezzel szemben a lágy testű, puha zsákmányállatok megfogására tökéletes lehetett e páros szerve. Feltehetően előrenyújtott függelékekkel, nagy sebességgel úszott, s így nyúlt a zsákmánya után a sekély, fénytől átjárt vizekben.