Kambriumi zsákállat vall a gerincesek eredetéről

Salt Lake City egyik múzeumában, egy fiók mélyén pihent az a kövület, amely egy alig pár centis kis zsákállat kiváló állapotban fennmaradt nyomait tárja elénk. A zsákállatok (Tunicata), bár ezt a küllemük alapján nehéz elképzelni, minden gerinces állat, így az ember ősi rokonai közé sorolhatók. Előgerinchúrosnak nevezzük őket, és a legtöbb ma élő fajuknak csupán lárva korában van meg a gerinchúrja.

A Utah állam egy mészkőformációjában előkerült lelet eleinte inkább kétségeket ébresztett Karma Nanglu paleontológusban, mivel gyakorlatilag nem létezőnek lehet mondani a zsákállat kövületeket. Emiatt különösen fura volt, hogy egy 500 millió évvel ezelőtt élt egyed kerüljön elő. A kövületről a Nature Communications folyóiratban számoltak be, a kutatást a Science ismertette.

Jelenleg az óceánokban világszerte mintegy 3000 zsákállat-faj él, a legtöbbjük élete két fő szakaszból áll: szabadon úszó lárva, és az aljzathoz rögzült kifejlett zsákállat. Hiába tudjuk, hogy a zsákállatok, az előgerinchúrosok a gerinces élőlények előtti evolúciós stádiumot képviselik, nagyon kevés ősmaradványuk ismert. Mivel nem világos, miért hiányoznak az ősmaradványaik, ezért minden egyes felismert példányt nagy becsben tartanak, ám épp emiatt különösen óvatosan is járnak el a vizsgálatukkal. A legősibb (520 millió éves) ismert, zsákállatnak tartott kövületről se minden kutató állítja biztosan, hogy valóban zsákállat volt, bár vannak hasonlóságaik.

A most vizsgált kövület azonban mentes azoktól az ellentmondásos tulajdonságoktól, ami miatt a korábbival kapcsolatban kételyek merültek fel. A Megasiphon thylakos nevet kapott ősi zsákállat egyértelműen zsákállat, olyan jellemzőkkel, amiket a ma élő leszármazottakról jól ismerünk. Nagyon hasonlít is egy mai zsákállatra, a sokat vizsgált Ciona intestinalis-ra.

A zsákállatok tömlőszerű testükkel szűrögetik ki a vízből táplálékukat, a tömlőiken hosszanti irányú izmok, a szájnyílásuknál gyűrűs izmok találhatóak, ezekkel szabályozzák a víz áramlását. A gyűrű alakú izomzat ugyanabból a sejtcsoportból jön létre, mint a gerincesek szíve. Ezeket az izmokat a kövületen is beazonosították a szakemberek, és ez azt is jelenti értelmezésük szerint, hogy valamiféle szív jellegű szervük szinte bizonyosan volt ezeknek, a félmilliárd éve élt zsákállatoknak.

Ez az igen ősi előgerinchúros maradvány egyúttal a belőlük kialakult gerincesek eredetét is korábbra tolja, nagyjából 450 millió évvel ezelőttre. A zsákállattal kb. egy időben élt egy halra emlékeztető testalkatú másik állattal, amelyről úgy vélik, gerinchúros lehetett: a Burgess-palából ismert Metaspriggina szemei és izomkötegei alapján feltételezhetően gerinchúrral is kellett rendelkeznie. Ez azt jelenti, hogy 500 millió éve már több olyan lény is élt a tengerekben, amelyek a mai gerincesek elődei, előfutárai közé tartozhattak.