Nem csak a fény roncsolja a régi festményeket

A festmények színvesztése a művészetet megőrizni vágyók és a rajongók számára is súlyos probléma, de sajnos nem könnyű kifogni rajta. A jelenlegi uralkodó elképzeléseink alapján a fakulást a fény idézi elő, azonban egy nemrégiben elvégzett kutatás kimutatta, hogy nem egyedül ez a tettes. Az eredmények megmagyarázzák, miért fakulnak azok a festmények is, amelyeket sötét helyen tároltak.

Az amszterdami Rijksmuseum és a Stanford Egyetemhez tartozó SLAC részecskegyorsító csapatának közös munkájáról a Journal of the American Chemical Society szakfolyóirat számolt be.

A kutatás feltárta, miért is található egy bizonyos formában lévő arzén – As(V) – azokon a festményeken, amelyekhez az aranysárga színű auripigment nevű ásványt használták festékanyagként. Ez az ásvány egy arzén-szulfid, amelyet bármiféle további kezelés nélkül lehet pigmentként használni, különösen népszerű volt az ikonfestők körében. Korábban úgy vélték, a fény hatására létrejött arzén-oxid az egyetlen bomlástermék ennél a festéknél.

A kutatók egy, a Rijksmuseumban őrzött 17. századi festményt (Jan Davidszoon de Heem – Virágcsendélet üvegvázával) röntgen abszorpciós spektroszkópia (XANES), és mikro-röntgenflureszcenciás (µXRF) vizsgálatnak vetettek alá, ezzel feltérképezték a festményen és a festékrétegben lévő kémiai összetevőket. A különféle módokon elvégzett vizsgálatokkal 3D térképet készítettek ezekről az összetevőkről – ez tette lehetővé, hogy kibogarásszák a pigment bomlásának részleteit. Kiderült, hogy távolról sem csak a fény károsítja a pigmentet, hanem a nedvesség, a levegő páratartalma is, mivel olyan formában jelent meg az arzén, ami pára segítségével keletkezik. Kiderült az is, hogy az arzén kissé el is vándorol arról a helyről, ahol maga a pigment a festményen található, s foltként körbeveszi az e módon festett sárga részeket a festményeken. A restaurátorok számára ez fontos adat, mivel eddig csak magát a sárgára festett régiót vizsgálták a pigment maradványai után kutatva.

Azt, hogy a festékanyagot a víz károsítja, kísérletekkel igazolták a szakemberek, a korabeli módszereket használva, tojássárgája hozzáadásával elkészítették az auripigmentből a sárga festéket. Ezt a kész, friss festékanyagot aztán rengeteg próbálkozás során tesztelték eltérő páratartalom mellett, majd összevetették a mérési eredményeket a festményen talált pigmentek vizsgálati eredményével. Így sikerült kideríteni, mi is zajlik a festékanyaggal, miután a vászonra került.

A kutatók számos további vizsgálatban szeretnének majd még többet megtudni az egyes pigmentek, a festékkészítésben használt kötőanyagok és a fény, valamint a pára kölcsönhatásairól. A hasonló vizsgálatokkal a képek restaurátorainak nyújtanak hatalmas segítséget.