Tengerfenék-bányászati teszt igazolta a súlyos hatásokat

Számos ásványkincs egyre nehezebben hozzáférhető, egyre drágábban kiaknázható a felszíni bányákban, ezért sokan tervezik a mélytengeri ásványkincsek kitermelését. Ezeket a legtöbb esetben olyan, vulkáni eredetű tengeri hegyek környezetében lehet megtalálni, amelyek rendkívüli, egyedi és különleges élővilágnak adnak otthont. A tengerekről rendelkezésre álló gyér tudásunk ellenére is számos ilyen tengeri hegyről kiderült már, hogy a rajta lakó élőlények endemikusak, vagyis csak azon az egy helyen fordulnak elő – sok millió év elkülönült evolúció eredményeként. A bányászat során ezek az élőhelyek fizikailag sérülnek, és nemrégiben egy tesztet követően azt is megvizsgálták, mennyire.

2020 júliusában Japán a saját felségterületén, egy kobaltban gazdag régióban végzett tenger alatti bányászati tesztet. A mindössze két órán át zajló tesztbányászatot követően a megbolygatott területet és tágabb környezetét egy éven át figyelték. Nemcsak az derült ki, hogy maga a bányászat helye kevésbé élhetővé vált a tengeri állatok számára, de még nagyobb távolságban is hatott a felkavart üledék miatt e tevékenység. (Bár csupán 2 órás volt a teszt, az üledék több száz méterre áramlott a helyszíntől.) A tesztről, illetve annak vizsgálati eredményeiről a Current Biology folyóiratban számoltak be a japán-angol kutatócsoport tagjai.

A Takujó-Dajgó tengeri hegy megfigyeléseit a tesztbányászat előtt 2 hónappal kezdték, ekkor felmérték a helyszín élővilágát, majd egy hónappal és egy évvel később újból. Ezeket az adatokat automata merülő járművek videófelvételei alapján állították össze a tengerkutató szakemberek.

Meglepő módon jelentős visszaesést tapasztaltak a halak és más mozgékony állatok körében: a bányászatban érintett területen 43 százalékos, körülötte, ahol csak a kiülepedő üledék okozhatott problémát, 56 százalékos visszaesés volt. A kutatók szerint ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy beszennyezte a bányászat a halak élelemforrását. Bár egy kis helyszínről könnyen elúsznak ezek az állatok, kérdés, mi történik akkor, ha nagyobb területeken zajlik majd a tenger alatti bányászat.

A helyhez kötött életmódú állatok – korallok, szivacsok – úgy tűnik, kevésbé szenvedték meg a mindössze két órás bányászatot, ez azonban nem jelenti azt, hogy a tartós zavarással, hosszabb idejű bányászattal se lehet ezeket az élőlényeket tönkre tenni. Pusztulást ugyan nem tapasztaltak, de lehet, hogy az egy éves megfigyelési idő kevés volt ahhoz, hogy például a lelassuló fejlődést észlelni lehessen. A korallok különösen érzékenyek arra, ha a tengervíz átlátszósága romlik, ez pedig igencsak valószínű, ha bányászattal kavarják fel az üledéket. Más jellegű tengerfenéki tevékenységek miatt a korábbi tapasztalatok szerint akár évtizedeket is igény be vehet, hogy e helyhez kötött állatok regenerálódjanak egy-egy megzavart területen.

A kutatók úgy vélik, igen fontos lenne még a mélytengeri bányászat nemzetközi jogi szabályozása előtt még nagyobb szabású teszteket végezni, hosszabb és nagyobb területeket érintő megfigyelésekkel, hogy mekkorák is pontosan e bányák okozta zavarok.