Tartós csapadékhiány hatása a nagy folyók kovaalga-közösségeire

Az eredmények egyértelműen rávilágítottak arra, hogy az éves csapadékmennyiség folyamatos csökkenése sokkal jelentősebb hatással van az összetételre és a biodiverzitásra, mint egy egyszeri száraz év. A kutatásról szóló tanulmány a rangos Ecological Indicators szakmai folyóiratban jelent meg.

Az időjárási szélsőségek, az aszály hatása azonnal szembetűnő például a mezőgazdasági területeken vagy az erdőkben, és bár talán kevésbé érzékelhetően, de a folyók élővilágára is jelentős következményekkel járnak.

A Rába Magyarország harmadik legnagyobb folyója, a Duna legjelentősebb hazai mellékfolyója. Vízgyűjtőjén az elmúlt öt évben a csapadék drasztikus csökkenését tapasztalták a környezetvédelmi gyakorlatban dolgozó szakemberek, akik azzal a megfigyeléssel keresték meg az ÖK kutatóit, hogy a trendszerűen, azaz folyamatosan csökkenő csapadék mennyisége valószínűleg a bevonatalkotó kovaalga-közösségek összetételére is hatással van.

Mintavétel a Rába folyóban.

Forrás: ELKH

Más ökoszisztémákban már kimutatták, hogy az élőlényközösségek ellenálló képessége eltérő lehet attól függően, hogy az aszály rendszeresen, hosszan tartóan vagy csak időszakosan lép fel, most ezekben a helyzetekben a folyó kovaalga (diatóma) összetételét vizsgálták meg.

Folyóvizeink jó állapotának fenntartása, a károsító hatások – például a tápanyagterheltség – csökkentése fontos társadalmi érdek, ennek jogszabályi hátterét az EU Víz Keretirányelv határozza meg, melyet Magyarország is követ. Felszíni vízfolyásaink ökológiai állapotának jellemzésére, nyomon követésére a szakemberek rendszeresen monitorozzák a folyók élővilágát, amelyben a bevonatalkotó kovaalgáknak is kiemelt szerepük van. Ezek a parányi élőlények meghatározó funkciót töltenek be a táplálékláncban, ahogy az elsődleges termelésben is.

„Bár mikroszkopikus méretűek, az általuk is alakított biofilm (bevonat) már szabad szemmel is jól látható, tapintható például a strandok lépcsőin, a köveken, a parti és vízinövényeken. Talán kevesen tudják, hogy mekkora csodát is rejt ez a bevonat. Megfelelő nagyításban kis erdőként tárul fel a mikrovilág, ahol – a gyepszinthez hasonlóan – vannak a felszínen megtapadó, sokszor igen apró fajok, ugyanakkor – a cserje és lombkoronaszinthez hasonlóan – kiemelkedő, elágazó, a fákhoz hasonlóak is. Ahogy az erdőket, úgy a bevonatot is a környezet alakítja. Az ott található fajok és egyedek száma, valamint hogy milyen tulajdonságokkal bíró fajok fordulhatnak egyáltalán elő az adott biofilmben, nagyban függ attól, hogy milyen hatások érik az adott vizet. A tápanyagterhelés mellett olyan veszélyeztető források, mint a gyógyszerszármazékok mennyiségének növekedése, a vízhőmérséklet emelkedése, a víz tartózkodási idejének megváltozása, a vízszint és a vízhozam drasztikus csökkenése vagy éppen a villámárvizek levonulása jelentősen befolyásolják ennek a parányi erdőnek az összetételét. Ez pedig végül más, magasabb rendű taxonómiai csoportokra, például a vízi gerinctelenekre, halakra is hatással lesz” – mondta el B-Béres Viktória, a tanulmány egyik vezető szerzője.

E folyamatok megértéséhez kiemelten fontos a hosszú távú adatsorok elemzése és értékelése. A tanulmány szerzői a Rába esetében rendelkezésre álló, tizenöt évet felölelő adatsorokat használták fel a vizsgálatukhoz. A 2007-től 2021-ig tartó időszakot az éves csapadékösszegek alapján két részre osztották. 2007-2016 között fluktuáló, szárazabb és nedvesebb évek váltották egymást, míg 2017-től a monoton csökkenő éves csapadékösszegek voltak jellemzőek.

„Eredményeink azt mutatták, hogy az egyszeri száraz események alig befolyásolták a bevonatalkotó kovaalga-állományok összetételét, illetve biológiai sokféleségét. Ezzel szemben a folyamatosan csökkenő csapadék ‒ aszályos időszak ‒ kifejezetten csökkentette a fajszintű és a funkcionális, egyedre jellemző tulajdonságon alapuló változatosságot. A korábbi hasonlattal élve, mintha az apró erdőnk erdős pusztává változott volna. Dominánssá váltak az aljzathoz erősen tapadó, kis méretű fajok, mint például az Amphora pediculus és a Reimeria sinuata, és nagyon lecsökkent a fa jellegű nagyobb fajok aránya. Ez azért is probléma, mert az algáknak ez a típusa fontos szerepet tölt be a folyó táplálékhálózatában, csigák, makroszkopikus gerinctelenek táplálékai, tehát a hiányuk, de már egyedszámuk csökkenése is károsan hat a folyók nagyobb termetű élővilágára” – tette hozzá B-Béres Viktória.

Az eredmények egyértelműen rávilágítottak arra, hogy az éves csapadékmennyiség folyamatos csökkenése sokkal jelentősebb összetétel- és biodiverzitásbeli változásokat eredményez, mint egy egyszeri száraz év.

Az éghajlati forgatókönyvek a közeljövőre szélsőséges vízháztartási viszonyokat vetítenek előre, beleértve a hosszabb csapadékszegény időszakokat is. Ezért minden olyan ismeret, amellyel előrejelezhetők a folyók mikroszkopikus élővilágának változásai, segíthet a hatóságok cselekvési terveinek kidolgozásában a folyóvízi ökoszisztémák funkcionális és szerkezeti jellemzőinek megőrzése, és ennek révén a bevonatlakó algaközösségek által nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartása érdekében.
A tanulmány közvetetten arra is felhívja a figyelmet, hogy az aszályos időszakokban mennyire sérülékenyek akár a nagy, állandó vízellátottságú vízi ökoszisztémák is, ezért rendkívül fontos a felelős vízgazdálkodás.

A kutatók kérik a lakosságot, hogy ha rendkívüli vízszennyezéseket, nyersszennyvíz-leeresztést, vízparti szemétlerakást, nagy mennyiségű kagyló- vagy haltetemet észlelnek, jelezzék a területileg illetékes szerveknek, az adott Vármegyei Kormányhivatal Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Főosztályának.