Dinót evett egy kréta időszaki emlős

A dinó-emlős kapcsolatról leginkább az él a köztudatban, hogy csak a dinók kihalása után nyílt meg a terep az emlősök előtt, addig, mintegy 230 millió éven át, a dinók árnyékában, észrevétlenül húzódtak meg az apró emlősök. Valójában azonban az emlősök is épp olyan sikeresek voltak, csak épp más ökológiai szerep jutott nekik. Egy újonnan, a Scientific Reports folyóiratban bemutatott kutatási eredmény szerint azonban néha az emlősök is felülkerekedhettek, legalább a táplálkozási láncban.

Egy kínai kövület vizsgálata arra szolgált bizonyítékul, hogy a 125 millió éve élt, macska méretű, 4-6 kilós Repenomamus robustus nevű emlős egy Psittacosaurus lujiatunensis nevű dinót harap. A két faj étrendi kapcsolatának nem ez az első bizonyítéka, egy korábbi Repenomamus lelet gyomrában is találtak már fiatal Psittacosaurus-csontokat, de eddig nem volt világos, hogy vadászott-e vagy csak dögevő volt az ősi emlős. A kínai leletben a dinó maradványa hiánytalan, az állat kb. 10 kilós lehetett, és legalább hat és fél, de valószínűleg inkább 10 éves korú, amikor elpusztult. Az emlős a dinó testének jobb oldalán, jórészt a dinón magán helyezkedik el, és a farka vége kivételével szintén teljes csontváz. Az álla bal mancsa a dinó állkapcsába markol, a bal hátsó lába a dinó lábai közt van, és a térd alatt megszorítja a lábszárat. Az emlős ezúttal nem fűbe harapott, hanem a dinó oldalába, a zsákmány két bordája is az állkapcsa közé került. A két érintett borda eltört, de azt sajnos nem lehet megállapítani a lelet alapján, hogy ez még az állat életében történhetett, vagy utólag, a kövületté válás során. Az emlős a mérete alapján kb. 3,4 kilós lehetett, ezt se lehet pontosítani a jelen ismeretek alapján, mivel az állat fogai nem hozzáférhetőek, ez pedig szükséges volna a pontos testarányok és az életkor meghatározásához. A csontozat méretarányai alapján az emlős egy még nem teljesen kifejlett, fiatal egyed lehetett.

Az emlős testtartása egyértelművé teszi, hogy ő volt a támadó ebben a helyzetben, a dinó egy növényevő fajba tartozott, de az most se világos, hogy vajon élt-e, vagy a ragadozó már csupán a tetemére bukkant rá. Bár nem kizárható, hogy az emlős egy már elpusztult dinóba harapott bele, ennek számos érv ellentmond, többek közt a két tetem egymásba gabalyodó testtartása is. Ezt erősti az is, hogy az emlős a dinó testének tetején volt – egy dög esetén kényelmesebb lett volna mellette helyet foglalva harapdálni. Egy elpusztult állattal nem kellett volna így összetekerednie a ragadozónak, és emellett a dinóról hiányoznak a dögevők áldozatait jellemző harapásnyomok is.

A két állatot egy lajhar jellegű kőzetréteg zárta magába, ez a vulkánkitörések hamuját-törmelékét és vizet tartalmazó, betonszerű áradat igen könnyen ledönthette a lábáról a dinót, s az emlős közben belecsimpaszkodva vele zuhant a földre. Ennek során be is szorulhatott a hátsó lába a dinó lábai közé. Bár a dinó nagyobb termetű volt, a két állat méretének aránya alapján nem ismeretlenek a hasonló támadások ma sem. Például egy vadászó rozsomák is nekimegy egy jávorszarvasnak, rénszarvasnak. Nem kizárható az sem, hogy az ősi emlős a mai hiénához hasonló csapatos vadász volt, s így ejthette el a nála háromszor nagyobb termetű dinót.

A kivételes szerencsének köszönhetően kővé vált vadászjelenet segítségével sokkal színesebbnek láthatjuk az emlősök és a dinók kapcsolatát