Az első amerikai űrhajós

Alan Bartlett Shepard Jr. 1923. november 18-án született a New Hampshire állambeli Derryben. A középiskola befejezése után az Annapolisi Haditengerészeti Akadémiát végezte el, 1944-től a második világháború csendes-óceáni hadszínterén szolgált. A háború után berepülőpilóta lett és a tesztpilóták képzésében is részt vett.

A Szovjetunió 1957. október 4-én fellőtte az első szputnyikot, ezzel megkezdődött az űrverseny. A megdöbbent, hátrányba került amerikaiak hatalmas erőforrásokat összpontosítottak a területre, 1958-ban létrejött a NASA. Az év októberében elindult a Mercury-program is, melynek célkitűzése az volt, hogy embert juttassanak a világűrbe és biztonságban vissza is hozzák, mindezt lehetőleg a szovjeteket megelőzve. A reménybeli asztronautákat (a görög szó jelentése csillaghajós, és az aranygyapjút megszerző argonautákra is utal) a tesztpilóták közül választották ki. Az ötszáz jelentkezőből a szigorú orvosi és pszichológiai vizsgálatok után csak heten maradtak, őket 1959-ben mutatták be nyilvánosan. Köztük volt Shepard is, aki végül az első amerikai űrhajós lett.

Az eredetileg 1960 decemberére tervezett út egyre halasztódott és az Egyesült Államok az űrverseny következő fordulóját is elvesztette: elsőként 1961. április 12-én a szovjet Jurij Gagarin járt a kozmoszban. Az előkészületeket ezután még jobban felgyorsították, és három héttel később sor került Shepard küldetésére is. A NASA úgynevezett űrugrást tűzött ki célul, amelynek során az űrhajó ágyúgolyóhoz hasonló módon, ballisztikus pályán rövid időre kijut a világűrbe, de nem áll Föld körüli pályára, hanem rögtön visszatér. A cél az volt, hogy teszteljék az atmoszférába való belépést, valamint azt, hogy miképpen viseli el az emberi szervezet a rendkívüli nehézkedési erőt.

A Freedom-7 hívójelű Mercury-Redstone-3 űrhajó a Cape Canaveral rakétakilövő bázisról 1961. május 5-én emelkedett a magasba. A start nyolc órán át húzódott, a hosszú várakozást a pilótának az ülésbe szíjazva kellett töltenie. Az űrruhában azonban a rövidre szánt küldetés miatt nem volt vizeletgyűjtő, ennek következtében az űrhajós állapotát mérni hivatott műszerek felmondták a szolgálatot – a következő űrhajósok ruháját ezután áttervezték. Shepard később, amikor azt kérdezték tőle, mire gondolt a rajt előtt a hatalmas rakéta tetején, a kis űrkapszulában, azt válaszolta: kizárólag arra, hogy a rakéta minden elemét a legolcsóbb ajánlatot tevő szállította.

Shepard 15 perces és 22 másodperces útja során 187,5 kilométeres magasságot ért el. Repülés közben periszkópon keresztül (űrhajóján nem volt ablak) figyelte a Földet, és – Gagarintól eltérően – valamelyest manőverezhetett is. Feladatát végrehajtva az Atlanti-óceánon, a Bahama-szigetek közelében landolt, ahonnan kabinjával együtt negyedóra alatt emelték ki. Shepard nemzeti hős lett, New Yorkban parádéval köszöntötték, John F. Kennedy elnök személyesen tüntette ki. A Szovjetunióval folytatott versengésben azonban az űrugrás csak félsiker volt, s az elnök még abban a hónapban bejelentette a Holdra szállás tervét.

Shepardot a Hold meghódítását előkészítő, 1961-ben indított Gemini-program első expedíciójának parancsnokává jelölték, de a küldetésben már nem vehetett részt. 1963 végén szédülést és fülzúgást észlelt magán, s bár tüneteit kezdetben próbálta titokban tartani, belátta, hogy azok végzetes következményekkel járhatnak egy űrrepülés során. A vizsgálatok megállapították, hogy Meniére-kórban szenved és az orvosok eltiltották a repüléstől. Ezután az asztronauták képzési programjának kidolgozásában vett részt és vállalkozásba is kezdett, Texasban vásárolt farmot. 1969-ben, egy sikeres fülműtét után ismét repülésre alkalmasnak nyilvánították és részt vehetett az Apollo-programban, amelynek célja az volt, hogy embert juttassanak égi kísérőnkre.

Shepard nagy álma 1971. január 31-én teljesült: az Apollo-14 fedélzetén, a küldetés parancsnokaként ismét a kozmoszba indulhatott, a parancsnoki kabint Stuart Roosa, a holdkompot Edgar Mitchell irányította. Az Apollo-13 kudarcba fulladt expedíciója után nekik, némi üggyel-bajjal, sikerült leszállniuk a Hold egyik hegyvidéki térségében. Feltérképezték a Fra Mauro krátert, rengeteg kőzetmintát gyűjtöttek, fotókat készítettek, mérőműszereket telepítettek. Égi kísérőnk felszínén 33 és fél órát töltöttek, Shepard és Mitchell két holdsétát tett. Shepard ötödikként és máig legidősebbként járt a Holdon, és ő az első, aki golfozott is ott, ugyanis két golflabdát is elütött holdsétája közben. Az Apollo-14 1971. február 9-én sikeresen visszatért a Földre.

Shepard, aki összesen 13 ezer percet töltött a kozmoszban, még abban az évben megvált az űrprogramtól, 1974-ben ellentengernagyi rangban vonult nyugdíjba. Az üzleti életben folytatta pályafutását, ideje nagy részét családjával töltötte. 1996-ban leukémiát állapítottak meg nála, két év múlva, 1998. július 21-én hunyt el a kaliforniai Pebble Beachben. Hamvait  a Csendes-óceánba szórták, síremlékét szülővárosában állították fel.

A világ második és első amerikai űrhajósának nevét az Egyesült Államokban utcák, iskolák őrzik, életét filmen is feldolgozták. Legidősebb lánya, Laura Shepard Churchley 2021-ben részt vehetett Jeff Bezos amerikai milliárdos cége, a Blue Origin űrutazásán az apjáról elnevezett New Shepard űrkapszula fedélzetén.

Forrás: MTVA Sajtóarchívuma