A napelemek újrahasznosítása

A napelemek környezetbarát lebontásán dolgozik egy ausztrál kutatócsoport.

Az Új-Dél-Walesi Egyetem kutatói olyan eljárást dolgoztak ki, amelynek segítségével a napelemekbe beépített értékes anyagokat el lehet különíteni egy újrafeldolgozási eljárás során. A becslések szerint az elhasznált fotovoltaikus rendszerekből 2030-ig 8 millió tonna hulladék keletkezik, ám 2050-re már 78 millióra nő ez a szám. Hatalmas mennyiségről van tehát szó, amelyet minél nagyobb mértékben újra kellene hasznosítani.
A napelemek újrahasznosítása azért különösen nehéz, mert sok különféle anyagot (fémek, műanyagok, üveg, stb.) építettek egybe, amelyeket nehéz utólag elkülöníteni. Ahhoz, hogy az anyagokat valóban ismét használni is lehessen, azoknak tisztának, más anyagtól mentesnek kell lennie. A szétszerelés hatékonysága azért is fontos, mert számtalan mérgező fémet is tartalmaznak a napelemek, amelyek, ha a szeméttelepeken végzik, az súlyos környezeti problémát is jelenthet.
A kutatók olyan eljárást dolgoztak ki, amelynek segítségével a napelemekbe beépített ezüstöt lehet minden korábbinál hatékonyabban kivonni az újrahasznosítás során. A számításaik szerint a módszerükkel 2050-ig 5-50 millió kilogramm ezüstöt lehet kivonni, ez egy tonna napelem-hulladékra számolva 64 deka ezüstöt jelent!
A napelemek szétszereléséhez először az olyan nagy méretű külső részeket veszik le, mint az alumínium keretek és az üvegpanelek, majd magát a panelt össze kell zúzni. Ezt követően a belső anyagok szétválasztására lenne szükség, ám jelenleg ez a legkevésbé megoldott része az újrahasznosításnak. Ahhoz, hogy gyakorlatban is kivitelezhető legyen, egyszerű módszerre van szükség, s ezt követheti a különféle anyagok kivonása.
Az ausztrál módszerben segédanyag, rozsdamentes acélból készült golyók hozzáadásával apróbb darabokra zúzzák a paneleket, s ez elősegíti a precízebb anyagszétválasztást, a hasznos összetevők, mint például az ezüst kivonását. A teljes folyamat, amelyet egy rezgő tartályban végeznek, 5-15 percet vesz igénybe, és a napelem 99 százalékát hatékonyan szétválasztja.
Ha a szétválasztás megtörtént, akkor a hagyományosan használt elkülönítési módszerekkel kivonhatóak az egyes összetevők, így pl. az ezüst, vagy a szilícium-dioxid. A 30 kutatóból álló csoport a legnagyobb Ausztráliában, amely a fotovoltaikus elemek újrahasznosíthatóságán dolgozik. A most szabadalmaztatott eljárás csak egy lépés a teljes folyamatban, és a kutatócsoport a többi lépés fejlesztésén is dolgozik. A gazdaságos megvalósításhoz pedig már most ipari partnerekkel társultak, mivel egyre inkább felismeri mindenki, mennyire fontos is a napelemek környezetkímélő újrahasznosítása.