A Vénusz vulkánjai nyomában

A Földön a vulkáni tevékenység legnagyobb részben a lemeztektonikai folyamatokhoz kötődik, a legtöbb vulkánt a kőzetlemezek határvonalainál találhatjuk. Azonban a Vénuszon nem volt és most sincs lemeztektonika, vulkánok viszont bőven vannak. Mintegy 80 ezer vulkánt ismerünk ez 60-szor több, mint a földi aktív vulkánok száma (kb. 1350 – ebben az óceáni hátságok nincsenek benne). Mi lehetett ez esetben az „indíték” a kitörésekhez? A Southwest Kutatóintézet (SWRI) vezette csoport a vénuszi vulkanizmus kialakulását vizsgálta meg, és a Nature Astronomy folyóiratban tette közzé eredményeit.

A Vénuszt a Föld testvérének tartják, mivel igen hasonló a méretünk és az összetételünk, azonban nagyjából ezzel véget is érnek a hasonlóságok. Korábbi számításokkal, modellezésekkel nem sikerült megtalálni azt az okot, ami lehetővé tenné az igen aktív vulkanizmust. Az új kutatásban azt vetették össze modellszámítások segítségével, hogy a bolygók korai időszakában a becsapódások mit okoztak. Ehhez a legmodernebb becsapódás-modelleket és a bolygók belsejének dinamikai modelljeit használták fel.Arra jutott a kutatócsoport, hogy a Vénusz valószínűleg nagyobb sebességű és energiájú becsapódásokat kapott, ezek hatására a bolygó magja extra hőhöz jutott. Ennek hatására erőteljesen olvadásnak indult a bolygó belseje, ami pedig elegendő volt a kiterjedt vulkáni tevékenységhez.

A modellezés arról, miként is viselkedik a Vénusz a becsapódások hatására. Balra vörössel a bolygó magja, türkizzel a szilikátos kőzetei. Jobbra a hőmérsékleteket látjuk, vörössel a forró, kékkel a hűvös. FORRÁS: SWRI

Bár a Föld és a Vénusz nagyjából ugyanazokból az anyagokból és közel azonos helyen jött létre, a Naptól való eltérő távolságuk azt eredményezte, hogy a két bolygóra becsapódó égitestekben is eltérés van. A Vénusz a Naphoz közelebb kering és gyorsabb is a keringése, ez eleve növeli a becsapódások energiáját. Azonban emellett még az a tényező is segíti a különbséget, hogy a Vénuszba olyan égitestek csapódnak inkább, amelyeknek jóval elnyúltabb a pályája, ez pedig ismét csak a becsapódás energiáját növelő tényező.

„A nagyobb sebességű becsapódások több szilikátos olvadékot eredményeznek, akár a Vénusz köpenyének 82 százaléka is megolvadhat” – magyarázta Dr. Raluca Rufu, a kutatás egyik résztvevője. „Ennek hatására a köpeny olvadt anyagok globálisan átkevert összletévé, a mag pedig rendkívül forróvá válik.”

A kutatási eredmény nem is jöhetett volna jobb időben. Mind a NASA, mind az ESA tervezi a Vénuszt vizsgáló űrszondáit, így talán arra is hamarosan lehetőség nyílik, hogy a kutatási eredményt helyszíni adatokkal ellenőrizhessék.