Tudományos haszna is lehet a turizmusnak

Ha valaki jelentkezik egy turistaútra, általában nem az lebeg a szeme előtt, hogy az út során mivel tud majd hozzájárulni a tudomány fejlődéséhez, vagy épp mivel segítheti a tudományos vizsgálatokat. Azonban 2016-2022 között a Svalbard szigetvilágát felkereső turisták egy része mégis erre vállalkozott, s megfelelő eszközökkel felvértezve járta be a sarkvidéki szigetek partjait. A megbízás lényege az volt, hogy meghatározott partszakaszokon egy-egy alumínium dobozba a hozzá biztosított fém lapátka segítségével mintákat vegyenek a parti üledékből, s rögzítsék a mintavételek pontos helyét GPS segítségével. Az utazást követően a mintákat átadták a német Alfred Wegener Intézet sarkvidéki kutatásokat végző munkatársainak, akik aztán elemezték ezeket. Az elemzések eredményét a Frontiers in Environmental Science folyóiratban publikálták.

„A civil kutatók bevonása a tudományos munkába még a sarkvidéki partokon is megoldható” – magyarázta Dr. Bruno Walther, a kutatás résztvevője. „ Ezzel csökkenthető a kutatók utazási ideje, a szén-dioxid-kibocsátásuk, és a költségeik, emellett a civil kutatókat egy globális környezeti probléma iránt is érzékenyebbé teszi.” Svalbard ugyan igen távol van, ám a tengeráramlatok képesek ide is elhordani a szemeteinket.

A begyűjtött mintákat megvizsgálták, és kiszűrték az 1mm-nél nagyobb szemcséket (ezek nem igazán kerülnek a levegőbe), majd kiderítették, mely partok voltak a leginkább szennyezettek, és milyen eredetűek voltak a műanyagok.

Kétféle főbb szennyeződést azonosítottak: halászhálókból származó polipropilén szálakat, illetve a hajók vagy egyes eszközök festésének lepattogzott darabjait, amelyek poliészter-epoxi összetételűek voltak. Egyes partszakaszokon olyan mérvű volt a szennyezés, mint számos, a tisztának tartott sarkvidéktől távoli helyen.

Bár a Svalbard környéki vizeken is van halászat, az áramlatokkal idejut az Északi-tengerről és az Atlanti-óceán északi részéről is mindez. A halászhálók darabjai ezeken a sarkvidéki partokon különösen gyorsan aprózódnak, a gyakori fagyás-olvadás ciklusok, a pára és a folyamatos napsütés váltakozó hatására.

Most csupán a nagyobb méretű mikroműanyagot vizsgálták, de ismert az eddigi mintavételezésekből, hogy a sarki vizek, a jég 80 százalékban 1mm-nél kisebb szemcséket tartalmaz.