A modern közvélemény-kutatások elindítója

Az Iowa állambeli Jeffersonban látta meg a napvilágot 1901. november 18-án. Újságírói, majd pszichológiai tanulmányokat folytatott, és már egy egyetemi lap szerkesztőjeként azt írta: „Kételkedj mindenben, kérdőjelezz meg mindent, légy radikális”. Diplomájának megszerzése után egy ideig egyetemeken tanított. Első közvélemény-kutatásait a Mid-west című lapnak készítette, majd 1932-ben a New York-i Young and Rubicam reklámcéghez került, ahol gazdasági jellegű felméréseket végzett. Az újságolvasók összetételét és érdeklődését tanulmányozva figyelt fel arra, hogy az emberek többsége nem a címoldalt, inkább a képregényeket és a színes híreket, cikkeket keresi a lapokban. A vizsgálati módszereket is finomította, így a Y&R lett az első reklámcég, amely tudományos telefonos mintavétellel mérte az országos rádiók hallgatóságát.

Gallup 1935-ben publikálta első reprezentatív mintavétellel végzett közvélemény-kutatását, egyik kérdése ma is klasszikusnak számít: „Ha ma lennének a választások, ön kire szavazna?"

Nemsokára önállósította magát, és a New Jersey állambeli Princetonban megalapította az 1958 óta az ő nevét viselő Amerikai Közvélemény-kutató Intézetet. A cégnél kezdte pályafutását a reklámszakmát forradalmasító David Ogilvy is, aki itt sajátította el a majdani Ogilvy and Mather vállalat reklámfilozófiájának alapjait.
Közvélemény-kutatások már korábban is készültek, de az eredmények esetlegesek voltak. Az újságok a 19. században „vágja ki és küldje be” alapon próbáltak előrejelzéseket készíteni, nem egyszer eltalálva a majdani történéseket, ez azonban semmi esetre sem felelt meg a reprezentatív minta fogalmának.
A vízválasztót és a Gallup név fogalommá válását az 1936-os amerikai elnökválasztás jelentette. A Literary Digest című hetilap – a „szokásos” módszer, tízmillió cédula kiküldése és a visszaérkezett kétmillió feldolgozása után – a republikánus Alfred Landon győzelmét közölte tényként. A lakosság teljes keresztmetszetét lefedő mintával dolgozó Gallup viszont a végül befutó demokrata Franklin D. Roosevelt sikerét jósolta – ő kevesebb embert, de férfiakat és nőket arányosan, az iskolázottságot és az anyagi körülményeket is figyelembe véve szondázott meg. Az eredmény őt igazolta, és a figyelem középpontjába került intézete egyre-másra kapta a megrendeléseket. Érdekesség, hogy Gallup legnagyobb tévedése is elnökválasztáshoz kapcsolódik: 1948-ban Thomas Dewey sikerét jelezte előre a hivatalban lévő Harry S. Trumannal szemben.
Gallup a mintavételi és a kérdezési technikát fejlesztette és integrálta, elemezte az emberek véleményét, viselkedését és cselekedeteit. Egyik könyvében azt írta: az életben senki sem átlag, mindenki egyéni módon él, de a szakembernek megvan az eszköze ahhoz, hogy felmérje az irányzatokat és változásokat. Ő maga egyébként soha egyetlen politikusra sem szavazott, sőt voksolni sem ment el.
Nevéhez elsősorban a politikai közvélemény-kutatások modern módszereinek kidolgozása kapcsolódik, de intézete a legkülönbözőbb témákban publikált felméréseket. Ügyfelei a tudományos életből, a magánvállalkozók és vállalatok közül, a sajtó és a politika köreiből kerültek ki, az interjúkat tapasztalt kérdezők végezték reprezentatív országos minta alapján. Gallup az elsők között folytatott filmekre vonatkozó kutatásokat a közönség körében, megbízói között volt számos hollywoodi filmstúdió és olyan neves producerek, mint David O. Selznick, Walt Disney és Samuel Goldwyn.
A Gallup ma is a világ egyik legmegbízhatóbb független közvélemény-kutatója. Gallup 1937-ben alapította első külföldi intézetét Nagy-Britanniában, a kelet- és közép-európai régióban az első Gallup-intézet Budapesten alakult 1990-ben (ez 2014 elején bezárt). A közvélemény-kutató intézetnek világszerte több leányvállalata van, mind az öt kontinensen jelen van és a világ népességének 80 százalékát szondázza rendszeresen.
Gallup 1984. július 26-án halt meg a svájci Tschingelben szívroham következtében. Az alpesi országot nemcsak hegyi levegője, hanem a népszavazások iránti vonzalma miatt is kedvelte – szerinte Svájc olyan ország, „amelyet a közvélemény működtet”. Szabadidejében szívesen foglalkozott családfakutatással, lovaglással és történelmi regények olvasásával, és több könyvet, cikket írt a közvélemény-kutatási módszerekről.

Forrás: MTVA Sajtóarchívum