Curry 2000 éve

Vietnám déli részének egy ősi falujában, régészeti ásatáson bukkantak rá egy különleges kőtömbre. A tömb nagyjából akkora, mint egy kovácsüllő, és az alakja is hasonló, a vizsgálata pedig arra utal, hogy az alapvető curry-fűszerek őrlésére használhatták. A 2000 éves fűszerőrlő kőnek még mindig szerecsendió illata van, azonban rengeteg más fűszer maradványait is felfedezték rajta. A Science Advances folyóiratban számoltak be a Mekong deltavidékén talált leletről.

Curry (ejtsd: kari) néven indiai fűszerkeveréket, és az ezzel készült ételeket ismerjük ma. Azonban eredetileg egy kari nevű növény levele, amelyet használtak fűszerként is. Létezik egy szószokkal készült étel, amelynek a neve szintén karhi, ám ennek a fűszernövényhez nincs köze. A fűszerkeveréket, amelyet e néven az egykori brit gyarmatosítók vittek haza magukkal, valószínűleg e két azonos hangzású kari  hatására illettek angolosan curry névvel, s innen terjedt el aztán világszerte. Ma gyakorlatilag az indiai fűszerezésű szószokkal készült ételeket nevezik így.

A lelet azt is bizonyítja, hogy a térségben már 2000 éve jártak indiai és indonéziai látogatók, akik hozták magukkal a fűszereiket is. Óc Eo városa egykor fontos kikötő volt, az időszámításunk szerinti 1-7. századok közti Funan királyságban, egy hatalmas kiterjedésű, a Mediterráneumtól Kelet-Ázsiáig érő kereskedelmi hálózat egyik központja lehetett.

A 75 centis, lábon álló kőtömb homokkőből készült, és igencsak hasonló ahhoz, amit még a legközelebbi múltban is használtak fűszerek őrlésére, számos más, szintén a fűszerkészítéshez használt kőtárgy társaságában került elő. Ugyanilyen tárgyakat már India ősi lelőhelyein is feltártak a régészek.

A tárgyak mikroszkópos vizsgálatával rengeteg növényi maradványra bukkantak, amelyek a homokkő szemcséire, azok közé tapadva megőrződtek. Ezek közt a növényi sejtekben lévő keményítőszemcsék egyedi azonosítását jól ismert ázsiai növényekkel összehasonlítva végezték el a szakemberek.

Ezek mellett fitolitok, vagyis szintén a növényi sejtekben egykor volt miniatűr kristálykák is felismerhetőek voltak – ezek szintén egyedileg azonosíthatóak. E vizsgálatok segítségével feltárták, miféle növényekkel dolgoztak a korabeli fűszerkészítők: kurkuma, gyömbér és más gyömbérrel rokon ehető növények, mint az ujjgyökér, a galangálgyökér, szegfűszeg, szerecsendió, fahéj. E fűszereken kívül más növények is árulkodó nyomokat hagytak, így a rizs és a kókusz.

A curry talán 4000 éves múltra is visszatekinthet, ennyi idősek azok a leletek, amelyekben egy Harappa-kultúrához tartozó ember fogain valamint főzéshez használt edények belsejében mutatták ki a mangó, a padlizsán, a gyömbér és a kurkuma nyomait. A vietnámi leletek a helyi ételkészítésről is árulkodnak: ma is eltér a délkelet-ázsiai curry-paszta összetétele az indiaitól. A vietnámi fűszer ma mindig tartalmaz galangálgyökeret és igen gyakran ujjgyökeret is, míg az indiai csak rendkívül ritkán. Lehet, hogy a mai délkelet-ázsiai ízlés már 2000 éves?
A kutatók szerint a sokféle, indiai eredetű fűszerész eszköz és fűszer arra utal, hogy kereskedők vagy ide érkező letelepedők hozták magukkal és honosították meg ezeket valamikor az időszámításunk kezdetét követő időszakban. A helyi kultúrába úgy épültek be, hogy az itteni ízlés szerinti fűszerekkel, alapanyagokkal keveredve létrehozták a máig meglévő fűszer- és ételtípusokat. Bár a vietnámi curry sokat változhatott az idők során, számos fűszere, mint a szegfűszeg, fahéj, kurkuma végig megmaradtak.