Környezeti hatások a súlylökés és kalapácsvetés eredményeire

Fontos környezeti tényező a dobópálya földrajzi szélessége és a dobás égtáj szerinti azimutiránya, amelyek a Föld forgásából eredő tehetetlenségi centrifugális erőn, illetve a Coriolis-erőn keresztül hatnak a dobótávra. Horváth Gábor, Hegedűs Dénes és Slíz-Balogh Judit számítógépes modellezéssel kiderítették, hogy ha mindkét tehetetlenségi erő és a testmagasság hatásait is figyelembe vették volna a súlylökés és kalapácsvetés világcsúcsainak hitelesítésekor, akkor több esetben is megváltoztak volna a világcsúcs-rangsorszámok. A testmagasság-különbségek és az eltérő környezeti hatások kiküszöbölésére két javaslattal is éltek.

„A környezeti hatásoktól erősen függő dobótáv helyett fizikailag korrektebb lenne a súlygolyó/kalapács doppler-műszerrel könnyen mérhető kezdősebességét tekinteni a sportolók valós teljesítményének, és azt venni a világcsúcsok rangadó mértékének, a testmagasságbeli különbségeket pedig egy emelhető-süllyeszthető dobóplatformmal lehetne kompenzálni” – mondta el Horváth Gábor.

A kutatók nyilvános online forrásokból összegyűjtötték a felnőtt kültéri női és férfi súlylökés és kapalácsvetés legjobb világcsúcsainak adatait, mind a négy kategóriában 20-at.

Az eldobott súlygolyó és kalapács mozgását valósághűen modellezték egy minden fizikai erőt (gravitáció, centrifugális erő, Coriolis-erő, légellenállás) és környezeti hatást (léghőmérséklet, légnyomás, szélsebesség, tengerszint fölötti magasság, dobópálya ferdesége, a Föld geoid alakja), valamint a sportoló testmagasságát és az eldobás vízszintestől számított kezdőszögét is figyelembe vevő számítógépes programmal. Az így adódó mozgásegyenlet numerikus megoldásával a súly/kalapács világcsúcskori kezdősebességeit rekonstruálták az aktuális rekordnak számító dobótávok ismeretében a helyi gravitációs gyorsulás, a kezdőmagasság, a kezdőszög, az azimutszög és a légsűrűség aktuális értékei mellett.

Kiderült, hogy a felnőtt kültéri férfi súlylökés 20 legutóbbi világcsúcsa közül kettő esetén változott volna a rangsorszám, ha az eldobott súly kezdősebessége lett volna a mérvadó. A felnőtt kültéri női súlylökés 20 legjobb rekordja közül is két ilyen rangsorszámcsere lett volna, míg a férfi felnőtt kültéri kalapácsvetés 20 legnagyobb csúcsa közül négy rangsorszám cserélődött volna föl, ellenben a női felnőtt kültéri kalapácsvetés 20 világrekordjánál egyetlen egy sem.

A kutatók vizsgálták azt a képzelt helyzetet is, hogy a világcsúcstartók a rekordjukkor elért kezdősebességgel nem különböző légköri viszonyok között, nem különféle földrajzi szélességek eltérő nehézségi gyorsulásai mellett és nem eltérő azimutirányba dobtak volna, hanem ugyanazon környezetben, egyforma nehézségi gyorsulás és azimutirány mellett. Kiszámolva és összehasonlítva az így elérhető dobótávokat, például azt kapták, hogy a 10. Yuriy Sedykh és a 11. Karl-Hans Riehm férfi kalapácsvetés-világcsúcs esetén rangsorszámcsere történt volna, amennyiben mindkét kalapácsvető azonos földrajzi szélesség nehézségi gyorsulása melletti kezdősebességgel vetett volna a világcsúcsa elérésekor, feltéve, hogy a 10. helyezett nyugat felé vetett volna, a 11. pedig kelet felé.

Másik példaként említhető, hogy ha a 19. Nadezhda Chizhova és a 20. Margitta Gummel súlylökőnő ugyanazon nehézségi gyorsulás mellett lökött volna a világcsúcsuk elérésekori 13,502 m/s, illetve 13,499 m/s kezdősebességgel, akkor, függetlenül a dobásuk azimutirányától és az aktuális nehézségi gyorsulástól, az eredetileg egyforma dobótávjuk Margitta Gummel javára megváltozott volna. Ehhez hasonló két rangsorszámcsere fordult volna elő a férfi kalapácsvetésnél és egy csere a felnőtt kültéri férfi súlylökésnél is.

Tehát, ha a Föld forgása miatti centrifugális- és Coriolis-erőket, valamint a sportolók h testmagasságát figyelembe vették volna a kültéri felnőtt női és férfi súlylökés és kalapácsvetés világcsúcsainak hitelesítésekor, akkor több világcsúcsrangsorszám megváltozott volna.

Az is bebizonyosodott, hogy a súlylökés és kalapácsvetés világcsúcsainak rangsorait leginkább a sportolók testmagassága határozza meg, mert nagyobb/kisebb h előnyt/hátrányt eredményez, hiszen növeli/csökkenti a dobótávot.

Az egyforma esély és fair play eszméje értelmében a föntiek miatt érdemes lenne a súlylökők és kalapácsvetők testmagasság-különbségeiből fakadó dobótávbeli előnyök/hátrányok kiküszöbölése érdekében úgy rendezni a dobóversenyeket, hogy a versenyzők egy emelhető/süllyeszthető dobókörből állandó H kezdőmagasság mellett dobnák el a sportszert.

Az eltérő helyszíneken történő dobóversenyek eltérő környezeti viszonyainak dobótávra kifejtett hatásait csak úgy lehetne teljesen kiküszöbölni, ha a sportolók azonos környezetben dobnának. Mivel ez kivitelezhetetlen, ezért helyénvalóbb lenne a sportszer kezdősebességét tekinteni a sportoló környezeti hatásoktól mentes, igazi fizikai teljesítményének, és ez alapján megállapítani a rangsorrendet, ahelyett, hogy a dobótávokat mérik össze. A sportszer kezdősebességét ultrahang- vagy lézer-doppler elven működő berendezéssel lehet mérni a helyszínen.

2023. május 27-én a Los Angelesben rendezett atlétikai viadalon a kétszeres olimpiai bajnok észak-amerikai Ryan Crouser súlylökő új világcsúcsot állított föl 23,56 méteres súlylökésével, amivel 19 centiméterrel javított a 2021. júniusában elért 23,37 méteres előző világcsúcsán. Érdemes megjegyezni, hogy a 201 cm magas amerikai Randel Matson mellett ő a legmagasabb (201 cm) súlylökő az eddigi világcsúcstartók közül. Randel Matson 1965-ben és 1967-ben volt világcsúcstartó a 21,52 és 21,78 méteres dobásaival.

Az ELTE kutatói szerint e tény is alátámasztja vizsgálatuk azok tézisét, hogy a dobó sportolók testmagassága igen jelentős szerepet játszik az új rekordok elérésében, és a testmagasságuk különbségei eleve igazságtalan előnyhöz juttatják a magasabbakat, amit csak egy változtatható magasságú dobóplatformmal vagy az eldobott sportszer kezdősebességének mérésével lehet kiküszöbölni.