150 millió éves ősteknőst találtak

A Tübingeni Egyetem számolt be arról a felfedezésről, amelyben egy késő jura időszaki teknős maradványait elemezték. Az állat élete idején a mai Németország területe szubtrópusi-trópusi szigetvilág volt, a teknős pedig az élőhelyről is árulkodik.

A lelet a Solnhofia parsonsi teknősfajt képviseli, annak valaha talált legkiválóbb állapotú ősmaradványa. Az állat végtagjai rövidek, ez azt jelzi, a parthoz közel élhetett – a mai tengeri teknősök ezzel szemben elnyúltabb uszonyokkal rendelkeznek, ami garantálja számukra, hogy a nyílt óceánban nagy távolságokat úszhassanak. Soha korábban nem találtak még ezen ősteknősből olyan példányt, amelynek a végtagjai is meglettek volna, így most először nyílt lehetőség arra, hogy az életmódjáról is elképzelést alkothassanak a szakemberek.

Az állat feje és teste is fennmaradt: a fej háromszögletű, a „csőre” (a teknősnek nincs foga, helyette éles szarukáva határolja állkapcsát) igencsak hegyes és hosszú. „A Solnhofia valószínűleg kemény zsákmányok, házas gerinctelenek összezúzására használhatta nagy méretű fejét, ahogy azt ma is láthatjuk néhány teknősnél, ám ez nem azt jelenti, hogy csakis ezekkel táplálkozott” – magyarázta Rabi Márton, a kutatás magyar résztvevője, a Tübingeni Egyetem kutatója, a PLOS One folyóiratban közzé tett tanulmány egyik szerzője.

A teknősre egy, a solnhofeni mészkő rétegeit feltáró olyan kőfejtőben bukkantak rá, ahol csak 20 éve zajlik rendszeres őslénytani kutatás. Az ősmaradványok kiváló minősége az egykori trópusi tengerben uralkodó környezeti körülményeknek köszönhető. A sekély, trópusi tengerben számtalan sziget és zátony állt, ezek medencéket választottak el a nyílt óceántól. A nyugodt vízben lebegő apró szemcsék az aljzatra ülepedve hozták létre a híressé vált mészkő rétegeit. Ha egy állat elpusztult, az is a fenékre süllyedt, és mivel gyenge volt a vízcsere a nyílt óceánnal, csekély volt a víz oxigénszintje, ám rengeteg volt benne a só, és így az állati és növényi maradványok lebomlása rendkívüli módon lelassult. A maradványok így gyakran meg tudták őrizni kifinomult részleteiket is.

A most elemzett teknős lelete is azt mutatja, mennyire fontos ez a kőzetréteg a mezozoikumi (250-66 millió évvel ezelőtti) ősmaradványok szempontjából. Különösen az a Painten község közelében lévő kőfejtő érdemel figyelmet, ahonnan a mostani teknős is előkerült, ám már több izgalmas lelettel ajándékozta meg eddig is a tudományt.