Az amerikai atombomba-tesztek radioaktív csapadéka

A Princeton Egyetemhez tartozó SGS (tudomány és világbiztonság) nevű szervezet, és néhány más intézmény kutatóiból álló csoport az 1945. július 16-án megkezdett (Trinity) atomkísérletek következményeit vizsgálta meg. Az összesen 94 atomrobbantás, amelyeket az USA kontinentális területén hajtottak végre 1945-1962 között, az újonnan elvégzett modellszámítások szerint nagy területet érintettek. A számításokhoz a légkörben lebegő szemcsék útjának modelljét használták korabeli időjárási adatok (pl. felszíni és magasabb légrétegekben fújó szelek, páratartalom, hőmérséklet) segítségével, és ezt kiegészítették katonai modellekkel is. A végleges modellben 1 órás időbeli felbontással, a felszínt és 37 felszín feletti magassági szintet jellemző adatokat kaptak, amelyekből ki tudták számítani, hova is jutott a robbantások anyagából.

A 48 kontinentális állam közül 46-ba, illetve a szomszédos Kanadába és Mexikóba is eljutott a tesztek radioaktív csapadéka. Különösen jelentős mennyiségű a szennyeződés Nevada, Utah, Wyoming, Colorado, Arizona, Idaho államokban, valamint számos őslakos területen, amelyek nem tartoznak az állami kompenzáció alá.

A modellszámításokban azt vizsgálták meg, hogy az egyes robbantásokat követő 5 nap alatt merrefelé ülepedett ki a légkörből radioaktív anyag (ezt is csapadéknak nevezik, bár nem feltétlenül jár együtt a szó meteorológiai értelmében vett csapadékkal). A Trinity tesztje esetében 10 napos időszakot vizsgáltak, és az is kiderült, hogy 4 nappal a robbantás után már a kanadai Crawford-tóba is jutott a plutóniumból – ez jelezheti az antropocén kor kezdeti pontját majd.

Korábban ugyanezen modell segítségével a francia atomkísérletek következményeinek felmérését végezték el. A mostani számításokról született tanulmány jelenleg szakmai ellenőrzés alatt áll egy közelgő folyóirati publikációhoz, addig preprintként olvasható.