Leveleket evett egy ősmadár 120 millió éve

A Jeholornis nevű, fácán méretű ősmadár a legkorábbi madarak közé tartozott, egy új, a Nature Communications folyóiratban bemutatott kutatási eredmény szerint ez lehetett az első olyan madár, amely erdei életmódú és levélevő volt. A felfedezést a Kínai Tudományos Akadémia ismertette.

A Jeholornis a ragadozó dinoszaurusz rokonaihoz hasonlóan fogakkal és csontos farokkal rendelkező állat, primitív madár volt, amelyről korábbi vizsgálatok már feltárták, hogy nappali életmódú volt, és azt is, hogy evett gyümölcsöket. A kora kréta időszaki Jehol-bióta rendkívüli leletgazdagságának és őslénytani fontosságának újabb bizonyítéka a Jeholornis emésztőrendszerében talált, levélfogyasztást jelző maradvány. Nem maguk a levelek maradtak fenn, hanem az azokban lévő úgynevezett fitolitok, vagyis azok a mikroszkopikus méretű szilícium-dioxid kristályok, amelyek minden növényi levélben képződnek. A fitolit alakja eléggé egyedi ahhoz, hogy legalább közeli rokonsági szinten meg lehessen állapítani a segítségével azt is, hogy miféle növényből származik. A Jeholornis emésztőrendszerében talált fitolit mikroszkópos vizsgálata alapján a kutatók arra jutottak, hogy a liliomfa-virágúak (Magnoliales) közé tartozó növényt ehetett a madár, ilyen például a fahéjat vagy az avokádót adó fa.

A Jeholornis kövülete, benne külön a fej, valamint az emésztőrendszerben talált növényi nyomok helye.

Forrás: Nature Communications

A madarak és a virágos növények közti kapcsolat ma széles körben elterjedt, számos nektárevő madár beporzóként segíti a növényeket, sok pedig gyümölcsevőként a fák és cserjék terjesztéséhez járul hozzá. Számos esetben a növényekből felvett vegyületek teszik lehetővé a madarak számára a színpompás tollakat, vagy épp a cukorban gazdag nektár a gyors szárnycsapásokat. A Jeholornis a legkorábbi példa lehet erre a kölcsönös kapcsolatra.

A Jehol-bióta ősi madarai azt mutatják, hogy az egykori ragadozók a röpképességüket arra használták, hogy a fák közt repkedve azok gyümölcsét, magvait vagy leveleit egyék, ahogy ezt ma is oly sok madár teszi.

A mostani felfedezést az tette lehetővé, hogy mikroszkóp alatt is megvizsgálták a madár gyomortartalmát – korábban ilyen vizsgálatra nem került még sor. Egészen apró mintában is sok száz fitolitra bukkantak rá, miután kémiailag kioldottak minden mást a kövület anyagából. Ezután több mint 4000 ma élő növény fitolitjával hasonlították a madár gyomrában találtakat, és ebből derült ki, hogy az azonosítható minőségben fennmaradtak legtöbbje a liliomfa-virágúak közé tartozott. A kutatók a madárkövületet körbefogó kőzetet is megvizsgálták, de abban nem voltak fitolitok, ez pedig azt jelenti, hogy nem rápotyogott a levél a madárra (mert akkor mellette is volna), hanem megette azt. Emellett a madár állkapcsának alakját is megvizsgálták és összehasonlították ma élő levélevő madáréval (a dél-amerikai hoacin), és azt találták, hogy a két madár alsó állkapcsa is hasonló.

Ez a kapcsolat szintén azt erősíti, hogy a Jeholornis leveleket is fogyaszthatott a már korábban megállapított gyümölcsökön túl. Mivel a madárnak voltak emésztőkövei is, ezért a kutatók úgy vélik, összetett, évszakosan vagy területileg elérhető viszonyokhoz igazodó növényi étrendet tarthatott. Ezzel a ma élő egérmadárfélék (Coliiformes) gyümölcsöt, magvakat, leveleket és nektárt is tartalmazó étrendje állhatott talán a legközelebb a Jeholornishoz.