60 millió éves rágásnyomok
Német kutatók vizsgálták, hogy az elmúlt 60 millió évben miként zajlott a növényeket fogyasztó rovarok evolúciója.
A Senckenberg Biodiverzitás-kutató Intézet számolt be a kövületekben talált rovarrágás-nyomok vizsgálatáról a PNAS folyóiratban, a kutatás során az elmúlt 60 millió évből ránk maradt fosszíliákat elemeztek. A vizsgálatok során több mint 45 ezer megkövült levelet vizsgáltak a német kutatók.
A növényevő rovarok a legnagyobb sokféleséggel rendelkező soksejtű földi élőlények, és nemcsak maguk az állatok, hanem a szájszerveik, táplálkozási módszereik is rendkívül sokfélék. Jól ismertek például a hernyók és bogarak, amelyek erős rágókkal harapdálják a leveleket, vagy a poloskák és a levéltetvek, amelyek szívogatják a növényi nedveket. Vannak olyanok is, amelyek gubacsok képzésére késztetik a növényeket, amelyekben azután a külvilágtól, ellenségeiktől védetten fejlődhetnek és táplálkozhatnak utódaik. „Ezek a táplálkozási nyomok jól észrevehetőek a levélkövületeken is, és elvezetnek minket ahhoz, hogy megértsük, miként is vált ilyen rendkívül sokszínűvé a növényevő rovarok világa.” – magyarázta Dr. Jörg Albert, a kutatás vezetője. Kérdés volt, hogy e rovar- sokféleséghez a növények sokféleségére is szükség volt-e, vagy más tényező vezetett el hozzá?
A kutatók 16 európai lelőhelyről származó, 436 növényfajt képviselő, 47064 kövületet elemeztek, szinte a teljes kainozoikumból (vagyis az elmúlt 66 millió évből). A vizsgált levelek mintegy ötödrészét csócsálta meg valami módon egy egykor élt rovar! Az is kiderült a nyomok alapján, hogy nem a növényi sokféleség volt az elsődleges hajtóerő e rovarok táplálkozási típusának sokféleségéhez. Ehelyett az jelentette a legfontosabb tényezőt, hogy egyazon növényen hányféle rovar osztozott.
„Amikor a különféle rovarok osztoznak ugyanazon a növényen, a közvetlen versengés elkerülése végett étrendjüket és a táplálkozás módozatát is össze kell hangolniuk. Ez az évmilliók alatt a különböző szájszervek, és végső soron a különböző fajok kialakulásához vezetett el.” – magyarázta Dr. Albert.
Könnyen érthető ez, ha úgy képzeljük el, mint egy éttermet, amelynek menüjét egyesek kanállal, mások késsel-villával, megint mások evőpálcikával kóstolhatják végig. Nyilvánvaló, hogy nem ugyanazokat az ételeket ehetik meg a kanállal és az evőpálcikával rendelkező vendégek, így aztán mindenkinek jutni fog valami.
Ma ennek a folyamatnak az eredményét legkönnyebben a trópusokon láthatjuk, ahol egyazon növényfajon számtalan rovar él, miközben az egyes rovarok meghatározott növénycsaládokra specializálódtak.
A kutatás azt is jelzi, mennyire fontos a kövületek vizsgálata a mai biológiai sokféleség megértéséhez.