Óriás kétéltű kövületére bukkantak

A Journal of Vertebrate Paleontology folyóiratban mutatták be azt a hatalmas méretű, a triász időszakban, mintegy 240 millió éve élt kétéltűt, amelynek maradványait egy fal építéséhez kitermelt kövek közt találták meg. A helyi kőbányából való építőkövek közül előbukkant ősmaradványt a Sydney-ben lévő Ausztrál Múzeumnak ajándékozta a nyugdíjas csirketenyésztő, aki a kertje támfalának építéséhez szánt kövek közt megtalálta. A felfedezésről az Új-Dél-Walesi Egyetem számolt be.

Az Arenaerpeton supinatis nevű állat ékes példája a Temnospondyli rendbe tartozó kétéltűeknek, amelynek tagja volt a valaha élt legnagyobb, 9 métert is elérő kétéltű. A most vizsgált ősállat neve annyit tesz: hanyattfekvő homoki kúszó, arra utalva, hogy a homokkőben, ahol megtalálták, hanyatt fekvő állapotában kövült meg. Az állatnak nemcsak a szinte hiánytalan csontvázát, de a bőrének körvonalait is megörökítette a kőzet.

„Nem túl gyakran találunk a fejjel együtt fennmaradt csontvázat, az pedig még ritkább, hogy a lágy szövetek is megkövüljenek.” – mondta el Lachlan Hart paleontológus, az őslényt vizsgáló csoport vezetője. Hozzátette, hogy az ősállat a Sydney környékén egykor volt folyórendszer édesvízi környezetében élt, és valószínűleg halakra vadászhatott. Az állat felületes szemlélő számára úgy néz ki, mint a kínai óriás szalamandra, különösen a fejformája emlékeztet rá. Jelenleg a kínai óriás szalamandra (Andrias davidianus) a legnagyobb kétéltű a bolygónkon, amelynek maximális testhossza az 1,8 métert is elérheti, s az állat akár 60 évet is megélhet.

„Azonban a bordái és a lágyrészek alapján úgy látjuk, hogy jóval testesebb lehetett modern rokonainál. Emellett meglehetősen erős fogai is voltak, köztük egy pár méregfogra hasonlító a szájpadlásán.” – tette hozzá Hart. Az Arenaerpeton is igen nagy termetű volt, az 1,2 métert is elérhette orra hegyétől a farka végéig mérve, miközben a vele egy időben élt állatok jóval apróbbak voltak.

A faj a Temnospondyli rend ausztrál képviselői közt a legutolsó volt, mielőtt kihaltak volna, ám az addig elvezető 120 millió éves út hosszú volt: két kihalási hullámot is túléltek, és közben testméretükben jelentősen gyarapodtak. Az ősmaradvány a szakemberek szerint Új-Dél-Wales egyik legfontosabb kövülete az elmúlt 3 évtizedből.