Tutanhamonról neveztek el egy ősállatot

Alig 2,5 méteresre nőhetett meg kifejlett korában az az őscet, amelynek maradványaira az egyiptomi Fajjúm-oázist övező medencében találtak rá. Ez közel van a világ egyik legjobb őscet-lelőhelyének számító Al-Hitan Vádi (Bálna-völgy) világörökségi helyszínéhez. Az állat csontozata a cetek létének korai időszakából maradt ránk, a Basilosauridae családba, a cefélék legkorábbi családjába tartozott. Itt jelentek meg a legelső, már teljesen vízi életmódú cetek a korábban még kétéltű életmódot követően. A Basilosauridae név tévesen jelez őshüllőt, amikor a 19. században először megtalálták e család képviselőit, még nem jól tudták, milyen állatok voltak, később pedig már nem lehetett átnevezni őket. Az ekkoriban kezdődő dinóláz miatt számos emlőst soroltak valamilyen ősgyík csoportba, tévesen.

Részint a megtalálás helye miatt a kutatók Tutanhamonról nevezték el az őscetet: Tutcetus rayanensis. A felfedezést a Communications Biology folyóiratban tették közzé. Az állat nagyjából akkor élhetett, amikor a szintén a közelmúltban felfedezett perui óriás őscet is.

Az ősállat koponyája, állkapcsa egy része és egy tarkócsigolyája maradt fenn, ezek alapján fiatalon pusztult el – hasonlóan Tutanhamonhoz, aki szintén a férfivá érése hajnalán halt meg. A csontjai és a fogazata alapján a cet is már ivarérett, kamaszkora végét elért egyed lehetett. Az őscetnek voltak még tejfogai is, de már kinőttek a végleges őrlőfogai. A fogak növekedése alapján az „élj gyorsan, halj meg fiatalon” elvét követte az őscet, legalábbis gyorsabban növekedhetett, mint más Basilosauridae családba tartozó őscetek. E gyors növekedés ellenére a számítások szerint mindössze 2,5 méteres és 187 kilós lehetett, vagyis inkább egy kisebb delfin, pl. palackorrú delfin méretére hasonlított. A maradványai hiányos voltuk ellenére is tisztáztak pár részletet a cetfélék korai evolúciójában.

A fogai arra utalnak, hogy könnyen átharapható zsákmányra vadászhatott, így talán tintahalak, polipok lehettek az étlapján.