Ezért nem tűnt el egy Alzheimer-kórhoz is vezető génünk

Van egy gén, amelynek hordozói számos időskori krónikus betegségre fokozottan hajlamosak, így például a szívinfarktus és az Alzheimer-kór is ezek közé tartozik.

Azok a gének, amelyek egészségügyi kockázattal járnak, alapesetben ki kellene szelektálódniuk a fajból. Az APOE4 nevű gén, amely az Alzheimer-kórért is felel, azonban minden ötödik emberben jelen van, ez pedig egészen nagy gyakoriságot jelent. Könnyen feltételezhető, hogy van valami olyan hatása, amely pozitív, enélkül ezt a gyakoriságot nem érte volna el.
Egy újonnan, a Science Advances folyóiratban bemutatott kutatás során ezt a pozitív hatást keresték meg, a kutatást a Science ismertette.
Egy dél-amerikai, tradicionális életmódú őslakos közösség, a tsimanék 800 nőtagját vizsgálták meg, és arra jutottak, hogy a kérdéses gén hordozóinak kissé több gyerekük született. Átlagolva az adatokat ez azt jelentette, hogy míg egy nő e gén nélkül 12 gyereket szült, addig a gén hordozói 12,5 gyereket (átlagról van szó, vagyis senki se szült fél gyerekeket). Az a néhány nő, aki kettőt is örökölt e génből, az már két gyerekkel szült többet társainál. A kutatók szerint ez elegendő előnyt jelenthetett ahhoz, hogy a gén elterjedhessen a későbbi negatív hatása ellenére.
Az APOE gének a koleszterin szállításáért felelősek, és az APOE3 sokkal gyakoribb, mint a most vizsgált APOE4. Az APOE4 hordozói (ez esetben európai emberekről van szó) nagyobb eséllyel válnak szív- és érrendszeri betegség áldozatává. Ha egy másolatuk van e génből, az Alzheimer-kórra való hajlamuk megháromszorozódik, ha viszont kettő (vagyis mindkét szülőtől ezt örökölték), akkor 12-szer nagyobb lesz az esélyük az Alzheimer-kórra.
Korábbi kutatások szerint az APOE4-et hordozó gyerekeket kevésbé érintik a bélparaziták és már élősködők, ezzel gyorsabban fejlődhetnek, nőhetnek társaiknál. Ha emellett még több gyereke is születik ezt a gént hordozó nőnek, az már épp elég előnyt jelentetett a gén fennmaradásáért.
Egy másik, ghánai őslakosságon végzett vizsgálat hasonlóan pozitív eredményt adott. Ugyanezen gén esetében a parazitákkal szembeni védő hatást erősítette meg az a kutatás a magas koleszterinszintűek (e gén hordozói) sokkal inkább védettek voltak az Afrikában sok esetben halálos parazitafertőzésekkel szemben. A 19. században azok, akik e gént hordozták, tovább élhettek a génnek köszönhetően, ez pedig hatalmas előnyt jelentett, és emiatt is lehet jelen ma a génváltozat.
A kutatók a továbbiakban azt is szeretnék megvizsgálni, miféle hátrányokkal járhat még e gén más életkorokban.