Ilyen a legtávolabbi csillag

A jelenleg ismert legtávolabbi csillag nevet is kapott a felfedezésekor: Earendel, utalva Tolkien hősére. A Webb a WHL0137-08 nevű galaxishalmazt örökítette meg, s a felvételen a Sunrise Arc (Napkelte-ív) nevű, a galaxishalmaz által gravitációsan felnagyított galaxis is látható. E galaxisban található az Earendel nevű csillag, amely a tőlünk legnagyobb távolságban megismert csillag. A Sunrise Arc az Ősrobbanás után legfeljebb egymilliárd évvel létezett, így a benne lévő hatalmas csillag is ebből a korból és távolságból való. A csillag igen fényes, a Napunknál egymilliószor ragyogóbb, és kb. kétszer olyan forró, és a Hubble vizsgálta meg elsőként 2022-ben.

Ahhoz, hogy megpillanthassuk ezt a csillagot, az emberi technika (űrteleszkópok) és a természet segítsége (gravitációs lencsézés) egyaránt kellett. A számítások szerint az Earendel mintegy 4000-szeresével nagyobbnak látszik a valós méreténél a gravitációs lencsehatás miatt. A James Webb-űrteleszkóp egy nagyságrendileg hasonló távolságú, az Ősrobbanás után 3 milliárd évvel létezett csillagot is felfedezett már, amely a Quyllur nevet kapta a kutatóktól. Ez sem, és az Earendel sem hivatalos név, pusztán az egyszerűség kedvéért, és a kutatók érzelmi kötődése miatt használják.

A Webb-űrteleszkóp NIRCAM közeli-infravörös kamerája felvétele a Sunrise Arc részleteit is megmutatja, például egy kb. 10 fényévnyi átmérőjű csillaghalmazt, valamint egy aktív csillagkeletkezési régiót is. Az Earendel két oldalán látható pontok ugyanahhoz a csillaghalmazhoz tartoznak, csak a gravitációs lencsézés megtöbbszörözte őket. E kb. 10 millió éves halmazokat a gravitáció együtt tartja, és a kutatók szerint akár még a mai napig is együtt maradhattak. A felvétel azt mutatja meg, hogy nézhettek ki a Tejútrendszer gömbhalmazai a keletkezésük idején kb. 13 milliárd éve.

Még tart a NIRSpec (közeli-infravörös spektrográf) gyűjtötte színképi adatok elemzése, amelyek segítségével pontosítani lehet az Earendel és a Sunrise Arc távolságát és kémiai összetételét is. Az ilyen igen korai csillagok vizsgálata fontos része a Webb küldetésének. Míg korábban csak a galaxisokat tudtuk az Univerzum ezen korai időszakából azonosítani, az egyedi csillagok megismerésén át a csillagfejlődést is meg tudják vizsgálni már. Titkon abban is reménykednek a kutatók, hogy valamikor talán a legelső, még kizárólag hidrogénből és héliumból álló csillaggeneráció tagjaira is pillantást vethetünk majd.