Kettős csapás a méhekre

Ha méhekről van szó, sokszor a háziméhekre gondolunk, és általában csak értük aggódunk, holott számtalan olyan vadméh faj él körülöttünk, amelyek nélkül a mezőgazdaságunk ugyanúgy összeomlana, mint a házi méhek elvesztésétől. Ilyenek például a magányosan élő faliméhek (Osmia-fajok), amelyek nélkül nem lenne például cseresznye, mandula vagy barack. A magányos méhek teszik ki a méhfajok elsöprő többségét, mintegy 90 százalékát!

Egy új, a Frontiers in Ecology and Evolution folyóiratban közzé tett tanulmányban a Pennsylvania Állami Egyetem kutatója vezette nemzetközi csoport arról számolt be, hogy a magányos méhek betegségei a hőhullámokkal együtt fokozódni fognak. Ez pedig azt jelenti, hogy kevesebbet járnak e méhek a virágokra, így a beporzó szolgáltatásuk is romlani fog.

A kutatásban két faliméh-fajt (Osmia cornifrons és Osmia lignaria), és egy kórokozójukat, a Crithidia mellificae nevű egysejtűt vizsgálták meg. A kutatás során mindkét méhfaj áttelelő bábját begyűjtötték, összesen 1200 darabot. Egyik részüket a kikelésüket követően a kórokozót tartalmazó cukoroldattal táplálták – ez elvezet a méhek fertőződéséhez – a másik részük kórokozótól mentes cukoroldatot kapott. Ezt követően a méheket valós időjárási helyzetnek megfelelő hőstressznek tették ki (ugyanolyan léptékben és olyan magasra emelték a hőmérsékletet, mint ahogy az egy valós hőhullám idején is zajlik), hogy kísérletben megvizsgálják, meddig hajlandóak mozogni a melegtől és a protozoa-fertőzésüktől függően. Egy hőhullámnak megfelelően fűtött dobozba kerültek, amelynek túlsó felére tették az élelmüket (cukros víz-pollen keverék), és mérték, milyen magas hőmérséklet volt az, amelyben még elmentek a méhek az élelemért.

Úgy találták, hogy a forróság mind a méheket, mind a kórokozókat negatívan befolyásolta, azonban ennek a következményei a méheket terhelték. A hőségben a kórokozó kissé lassabban szaporodott, a fertőzött méhek hőtűrése viszont romlott. Az egészséges méh 43 Celsius-fokig bírta a hőséget, a fertőzött azonban már 37 Celsius-fokon leblokkolt és nem ment eleségért. Az előzőleg hőségnek kitett méhek fertőzés nélkül is kevésbé voltak vállalkozó kedvűek és kevésbé mentek el az eleségért, a betegséggel együtt ez még tovább romlott.

Egy felmelegedő világban, ahol egyre gyakoribbá válnak a hőhullámok, fontos ezt is megismerni és megérteni. Minden élőlény eltérően reagál a változásokra, és az így bekövetkező egyensúlyvesztés az egész, egybekapcsoltan működő élővilágot alapvetően megzavarja. A magányos méhek pár hét alatt végeznek el annyi beporzó munkát, mint a háziméhek egy év alatt, ezért különösen fontos, hogy azt az időszakot egészségben és hatékony munkával tudják tölteni. Míg egy embernek egy 4-5 napos hőhullám pár kellemetlen napot jelent az élete során, addig egy magányos méh teljes, aktív élelemgyűjtő időszakának negyede is lehet ez. A hőhullám a méhek teljes életét befolyásolja azonban, ha kevesebb eleséget gyűjtenek, nemcsak kevesebb növényt tudnak beporozni, de sikertelen lehet a párzásuk, vagy épp az utódaik lehetnek gyengék, ezek pedig hosszú távon csökkentik a létszámukat.

„Teljes képben kell gondolkodnunk!” – mondta Mitzy Porras, a kutatás vezetője. „A klímaváltozás nemcsak egyes fajokat befolyásol, hanem a fajok közti kapcsolatot is, ennek pedig az emberre és az egész bolygóra nézve súlyos következményei lehetnek.”