Bajusz segítette már az ősi fókák vadászatát is

A ma élő fókák és rozmárok (Pinnipedia) testalkata egészen a vízi életmódhoz alkalmazkodott, a vadászat során bajszuk közvetítette jelek alapján találják meg zsákmányukat. Azonban mintegy 23-24 millió éve még egészen másképp festettek, mint a maiak, ők vajon miként vadásztak?

A Communications Biology folyóiratban számolt be egy nemzetközi kutatócsoport az egyik legkorábbi fókaféle, a 23 millió éve élt Potamotherium agyának vizsgálatáról, amelyből következtetni lehetett a vadászati módszereikre is.

Az ősmaradványok közt nem az ép agy őrződött meg, hanem a koponya belső alakja, amely leköveti az agyét, azt mutatja meg, mely agyterület milyen fejlettségű volt. A koponya belsejét kitöltő agy formája attól függ, hogy milyen régiói voltak az állat számára különösen fontosak, így az egyes érzékszervek fontossága kideríthető az agy alakjából. Ennek köszönhetően a jól halló állatok hallókérge fejlett, a jól látóknak a látókérge, és így tovább, s ezt lehet a koponyából kiolvasni.

A Potamotherium édesvízi vadász volt, úszóhártyás lábakkal rendelkezett, sokban hasonlított a mai vidrákra. Azonban a mai vidrák sem egyformán vadásznak, például az európai vidra halat fog a szájával, az afrikai fokföldi vidra sokkal inkább gerincteleneket fogyaszt, amiket a mancsaival kap el. A vidracibet pedig a bajszának segítségével határozza meg, merre található a zsákmánya a folyók kavicsos fenekén. Magyarul, többféle vadászmódszer létezhetett az ősi fókák esetében is.

A kutatók a modern fókák agyfelépítése alapján meghatározták, mely agytekervény fejlettsége jelzi a bajusz aktív használatát, majd ennek nyomait keresték meg a kövületen. Az egyetlen megfelelő koponyamaradvánnyal rendelkező ősfóka a Potamotherium, így ezt hasonlíthatták aztán hat már kihalt és mintegy 30 ma élő ragadozóhoz.

Az eredmények alapján az ősfóka bajusz-specialista volt, persze az, hogy a bajszával kiválóan érzékelt, nem jelenti azt, hogy a mancsai érzéketlenek voltak. Feltehetőleg a zsákmány megragadásához tökéletesek voltak a mancsai, ahogy a ma élő vidrák és fókák mancsai is. Az ősállat agyának felépítése alapján azonban a zsákmány észleléséhez a bajszát, mint szakosodott érzékszervet használta már 23 millió évvel ezelőtt is a mai fókák egy őse. Vagyis, már akkor a modern fókákra jellemző módon vadászott az ősi fókaféle, amikor még nem is volt teljes mértékben vízi életmódú állat.