A klímaváltozás miatt pusztulnak a Fekete-erdő fái

A Fekete-erdő a Duna forrása helyszíneként ismert, ám emellett vadállománya és biológiai sokfélesége is igen fontos.

A Freiburgi Egyetem kutatói a Global Change Biology folyóiratban számoltak be arról az új kutatásról, amelyben a Fekete-erdő fapusztulásai mögötti okokat vizsgálták. A Németország délnyugati részén, a részben a Rajna által körbefogott 6000 négyzetkilométeres középhegységi terület a jellemzően, sűrű, sötét erdőségei után kapta a nevét, még a rómaiaktól. Mára azonban se nem sűrű, se nem sötét az erdő, ugyanis sajnos egyre fokozottabb fapusztulást tapasztalhatnak az ott élők.
A kutatásban közel 70 év idősorának adatait használták fel, 1953-2020 közti évekből, az erdő egy 250 ezer hektáros részéről, amelyen szorosan követték a fák sorsát ezen időszak alatt. Helyszíni vizsgálatokkal a fák egészségi állapotát – pl. gomba- vagy rovarkártevők , vagy épp a légszennyezés, fagy vagy kiszáradás miatti pusztulását is ellenőrizték. A fák növekedési és pusztulási adatait aztán összevetették az időjárási adatsorokkal, pontosabban a május és szeptember közti adatokkal. Emellett rendelkezésre állt a térség vízellátásáról is egy 140 éves adatsor, ezt szintén megvizsgálták. Ki tudták számítani, hogy milyen hatású volt a hőmérséklet és a csapadékhiány.
A térség éghajlati vízegyensúlya a 140 év alatt folyamatosan romlott, és emellett periodikus fapusztulásokat tapasztaltak, amelyek mértéke az idők során nőtt. Átlag 13-14 évente ismétlődően fordultak elő a hűvös és nedvesebb periódusok, ugyanennyi évente a száraz és meleg időszakok. A mérések alapján azonban egyre gyengülnek a hűvös-nedves időszakok és egyre erősödnek a száraz-meleg időszakok. A klímaváltozás alapján készült modell elég jól lekövette a valós fapusztulásokat, ám voltak kiemelkedő időszakok. Ez annak eredmánye, hogy az éghajlati változások mellett a fákat pusztító szúfélék is hozzájárultak a pusztulásokhoz, és a kiugró években a rovarkártevők „gondoskodtak” a pusztulásról.
Az 1970-es évek elején néhány év alatt jelentős erdőpusztulások voltak Németországban, az ipari légszennyezés miatt hulló savas esők miatt. Azonban a Fekete-erdő fái az elmúlt néhány évben négyszer olyan arányban pusztultak, mint a jól ismert savas esők miatt. A kutatók vizsgálatai szerint ennek elsődleges oka a klímaváltozásban rejlik.
Érdemes tudni, hogy a jégkor végétől benépesülő Fekete-erdő erdőségei egykor vegyes erdők voltak, és már évszázadokkal korábban, a terület érckincseinek kiaknázásához és fémek olvasztásához és más iparágakhoz is szükség volt a fára, így folyamatosan fogyott. A 19. századra ezt a vegyes erdőséget jórészt kivágták, a helyére pedig lucfenyőt ültettek. A luc gyorsan nő, gyorsan terjed magától is, így ideálisnak tűnt a letarolt erdőségek helyére. A mostani kutatásban is a lucfenyők halandóságát vizsgálták. Az itteni adatok megegyeztek a csehországi, hasonló éghajlatú és összetételű erdők adataival. Ez azt is jelenti, hogy a klíma Közép-Európa erdőségeit egyaránt sújtja.