Teknőspáncélok őrzik az atomtesztek nyomait

Számtalan módon és helyen kimutatták már az atomtesztek radioaktív maradványait, most egy nagy, jórészt amerikai kutatókból álló csoport öt helyszínen vizsgálta meg a teknősök páncélját. A vizsgálati eredményeket a PNAS Nexus folyóiratban tették közzé.

A kutatásban 5 állatot vizsgáltak, ezek egy-egy atomtesztekhez köthető helyről valók, egy a csendes-óceáni Eniwetok- és Bikini-atoll közeléből (1948-tól 1956-ig végeztek itt atomteszteket), és az USA kontinentális területén négy helyen, ahol szintén radioaktív anyagok hullhattak ki – pl. a nevadai kísérleti telep közelében.

Az eniwetoki teknős az 1978-as befogása (egy cápa gyomrából került ki) idején 10-20 éves lehetett, vagyis a születése előtt befejeződtek már a tesztek a lakhelyén. A nevadai teszthelyszín közelében, de már Utah területén élt állatot 1959-ben fogták be, olyan helyen, ahol bizonyított, hogy néhány alkalommal volt a bombateszteket követően radioaktív csapadék. A harmadik új-mexikói teknőst lehetne akár kontrollnak is tekinteni, az ő élőhelyén nem volt radioaktív szennyezéssel járó tevékenység. A negyedik állatot Dél-Karolinában egy (békés célú) urán- és elhasznált fűtőelem-feldolgozó üzem közelében fogták be. Az ötödik állat az Oak Ridge-ben lévő uránfeldolgozó intézet közelében.

A páncélokból mindössze 60 milligrammnyi, vagyis rendkívül kis mennyiséget elemeztek tömegspektrométer segítségével. Az állatok páncéljának elemzése alapján az a négy példány, amely élőhelye az atomtesztekkel vagy a nukleáris fűtőanyagok feldolgozásával kapcsolatos volt, tartalmazott emberi tevékenységhez köthető uránt (235-ös és 236-os izotópot is találtak). Ezt a természetes urán-előfordulás mellett lehetett a mérésekben megállapítani. Az Oak Ridge-i állat páncéljának rétegeit vizsgálva a radioaktív szennyeződések éves változásait is ki lehetett mutatni. Minden esetben igen kis mennyiségről, nanogrammokról, vagyis a gramm milliárdod részéről volt szó. Az ötödik, nem szennyezett helyen élt teknős páncélja csupán a természetben előforduló uránt tartalmazta.

A kutatók szerint a vizsgálati eredmény amiatt fontos, mert így kiderült, hogy teknőspáncélok utólagos vizsgálatával is feltárható például az, hogy mely helyszíneket érhetett radioaktív szennyezés, vagyis a teknősök a hosszú távú környezeti megfigyelések részeként adatokkal járulhatnak hozzá e mérésekhez.