Hangyacsata

Egy új kutatás azt tárta fel, miként győzheti le az őshonos faj a behurcolt, inváziós fajt.

Számítógépes stratégiai játék, viselkedési modell és a hangyák megfigyelése együttesen járult hozzá ahhoz az új, ausztrál kutatáshoz, amelyben egy náluk őshonos hangyafaj és a behurcolt argentin hangya közti harcok kimenetelének lehetőségeit tárták fel. Az eredmények új megközelítéseket javasolnak az inváziós fajok elleni küzdelemben.
A hangyák, az emberhez hasonlóan katasztrófába vezethetik csapataikat, ha háborúzni kezdenek. A csaták mindennaposak, nemcsak az emberek vagy a hangyák körében, hanem a virtuális világban is, a számítógépes játékokban. A csata kimenetelét a harcoló két félen kívül eldöntheti ez is, hogy milyen a csatatér. Egy újonnan, a PNAS folyóiratban közzé tett kutatás során az ausztrál kutatók számítógépes játék szimulációja s matematikai modellezés segítségével mérték fel az egyes csaták kimenetelét meghatározó körülményeket. A kapott eredmények pedig megegyeztek azzal, amit a hangyák közti valós csaták is mutattak.
Az 1900-as évek elején egy angol mérnök, F. W. Lanchester olyan modellt dolgozott ki, amely leírta a csaták kimenetelét, s ehhez az egyes katonák egyedi erősségét, valamint a szemben álló felek hadseregeinek méretét használta fel. A csaták kiértékelésében mindmáig fontos eszköznek számít Lanchester törvénye. Például érdemesebb néhány kiváló képességű katonába fektetni akkor, ha a csaták egyes emberek közti párviadalok sorozatára hasonlítanak. A nagy létszámú hadsereg akkor kifizetődő, ha körbe lehet venni az ellenséget, és koncentráltan lehet támadni. Azonban később két evolúciós biológus kiegészítette ezt a törvényszerűséget: nemcsak a katonákon múlik a csata, hanem a csatatér összetett voltán is, ami szintén döntő tényező lehet abban, milyen stratégia vezet győzelemre. Példa lehet a spártaiak harca a thermopülai csatában, amikor a maroknyi elszánt és jól képzett katona tartotta vissza a százezres perzsa sereget a bonyolult terepviszonyok közepette. Ha alagutak, sikátorok, összetett terepviszonyok vannak, felesleges és haszontalan a nagy hadsereg, ilyenkor jobb egy maréknyi erős, okos katonát hadba küldeni.
A kutatók a világszerte közkedvelt Age of Empires játék II. részét használták a csatatér komplexitásának vizsgálatához. A játék során különböző típusú, erejű és képzettségű katonákból állíthatjuk össze a seregünket, meghatározhatjuk, milyen terepen folyjon a játék és mi dönthetjük el néhány stratégiai létesítmény helyét is, többek között. A játékban egyszerű csatatéren egy maroknyi jó képességű lovag-katona legyőzhet egy akár 50 fős gyengébb képességű katonából álló sereget is, de 60-nal már nem bírnak el. Azonban, ha a csatatér bonyolulttá válik, akkor a 9 magas képzettségű lovag akár 70 egyszerű katonát is legyőzhet. A kutatók úgy találták, hogy bár nem szándékosan került a játékba, mégis megjelenik Lanchester törvénye. Kérdés persze, mindez miként alkalmazható a való életben?
Erre a társas rovarok adhatnak választ, az ő esetükben a szaporodni képtelen dolgozók nyugodtan feláldozhatják magukat a család jövőjéért, a harc az esetükben a család jövőjébe fektetett energia.
A kutatók két, eltérő harcképességű hangyafajt vizsgáltak meg. Az egyik az őshonos Iridomyrmex purpureus nevű faj, nagy termetű hangyákkal. A másik a hírhedt argentin hangya, a Linepithema humile volt, amely alapvetően apró egyedekből áll, ám irgalmatlanul nagy méretű, együttműködő kolóniákat alkot. A két faj méretkülönbsége miatt az ausztrál hangyák a párbajokat mindig könnyedén megnyerik. A kutatók most 20 őshonos hangyát állítottak szembe 200 egyedig terjedő csapatból álló argentin hangyával. Részint egyszerű terepen (sima műanyag dobozban), részint komplex terepen (ez esetben a doboz aljára fából készült falakat ragasztottak) is kipróbálták, mi a helyzet. Arra jutottak, hogy a játékban tapasztaltak, vagyis Lanchester törvénye itt is érvényes volt, a komplex terepen kevesebb pusztult el a nagy termetű őshonos hangyából, mint az egyszerű terepen!
Az efféle kutatások az inváziós fajok elleni küzdelmet segíthetik. Az inváziós hangyák hatalmas károkat okoznak, évente sok tízmilliárd dollárnyi veszteség és kár köthető a tevékenységükhöz globálisan. Az efféle inváziós hangyafajok közös vonása, hogy világszerte apróbb termetűek az őshonosaknál, és általában nagyon nagyok a kolóniáik. Az is ismert, hogy a legjobban a zavart (nem természetes állapotú) területeken válnak a behurcolt fajok uralkodóvá. Ez egyrészt arra is visszavezethető lehet a kutatók szerint, hogy ezek a zavart területek kevésbé komplexek a természetes állapotúaknál, például ha egy parkban eltakarítják a fák alatti aljnövényzetet, vagy összeszedik a lehullott leveleket, ágakat, terméseket, az az inváziós fajokat segítheti ez esetben.
Ez egyúttal azt is jelentheti, hogy e folyamatok megfordíthatóak, ha a terepviszonyokat összetettebbé tudjuk tenni.