Radioaktív cézium a bajor vaddisznókban

Hogyan kerülhet a 60 évvel ezelőtti radioaktív cézium a ma élő vaddisznókba? Egy új, az Environmental Science and Technology folyóiratban közzé tett kutatási eredmény arról vall, hogy a hírhedten magas radioaktivitást mutató bajor vaddisznók 10-68 százalékban atomteszt eredetű céziummal szennyezettek.

A cézium 137-es izotópja, amely 30 éves felezési idejű, elég nagy mennyiségben került a környezetbe a csernobili atomerőmű katasztrófa során, de szintén fontos forrása volt a 20. század közepi bombatesztek sokasága és a fukusimai atomerőmű-katasztrófa is. A bombatesztekben azonban a cézium 135-ös (2,3 millió éves felezési idejű) izotópja nagyobb arányban keletkezett, mint az erőművekben. Az élelmiszerekben a radioaktivitásnak az EU szabályozója szerint kilogrammonként nem szabad meghaladnia a 600 becquerelt, a japán előírások ennél is szigorúbbak, ott a határérték a 100 Bq.

A bajor talajokban mért cézium-137 mennyisége.

Forrás: Environmental Science and Technology

Azt azonban eddig, az izotópok elkülönítésének nehézségei miatt nem lehetett eldönteni, hogy a radioaktív cézium honnan származik, bombatesztből vagy erőműbalesetből. Ez viszont azt is lehetetlenné teszi, hogy egy adott terület szennyezettségét felbecsüljék a szakemberek. Miközben az uránium és a plutónium esetében már régóta kidolgozott módszer van erre, a cézium eddig nem szerepelt e munkákban. A kutatók most olyan módszert dolgoztak ki, amellyel ez is lehetségessé vált.

Bajorország a csernobili balesetet követően hírhedten sok radioaktív szennyeződést kapott, a robbanás utáni talajminták vizsgálati eredménye ismert (a csernobili baleset után mért cézium-137 mennyisége négyzetméterenként 100-10000 becquerel között változott). Azonban a várttal ellentétben a vaddisznókban mért (az egészségügyi határértéket akár 1-2 nagyságrenddel is meghaladó!) radioaktivitás nem csökkent az 1986 óta eltelt időben jelentősen, egyes helyeken lassabb a csökkenése, mint a cézium-137 felezési ideje.

Más állatok nem mutattak ilyen extra radioaktivitást. A kutatások szerint az lehet az oka, hogy a disznók előszeretettel fogyasztanak az erdőkben termő álszarvasgombákból (Elaphomyces), ami különösen a téli időszakban jelentős táplálék. E gomba eleve halmozza a céziumot, mivel a csapadékvízzel az a talaj felső rétegéből egyre mélyebbre mosódik, ahol a gomba növekszik és magába építi. Azzal, hogy a disznók eszik a gombát, ők maguk is tovább halmozzák a cézium mennyiségét.

Az új kutatásban azt igyekeztek megválaszolni, hogy vajon honnan is ered ez a cézium pontosan. Ehhez a kutatók helyi vadászokkal együttműködve számtalan bajor helyszínről gyűjtöttek vaddisznóhús-mintákat éveken át, és ezekben vizsgálták meg a 135-ös és a 137-es cézium-izotópok arányait. Volt olyan húsminta is, amelynek kilóra számított cézium-137 mennyisége 15000 becquerel volt (a megengedett 600-hoz képest ez 25-szörös mennyiség).

A mérésekből kiderült, hogy egyes helyszíneken egyáltalában nem a csernobili baleset céziumszennyezése dominált, és ez sajnos azt is jelenti, hogy nem csupán a csernobili balesetben érintett területeken lehet arra számítani, hogy a környezetben még mindig jelen van a radioaktív szennyeződés.

Bajorország esetében a vaddisznóhúsban felismert szennyeződés miatt e húsra már távolról sincs olyan igény a fogyasztók részéről, mint korábban, így a vadászok sem lőnek ki annyit, mint korábban. Ez ahhoz is elvezet, hogy a túlszaporodó vaddisznóállomány már az erdők ökológiai egyensúlyát is felboríthatja.