A vadlovak összetett társadalma megismerhető csoportos mozgásuk megfigyelésével
Egy állatcsoport együttes mozgása sokat elárulhat a csoporttagok közötti kapcsolatokról. A vadlovak ménesének néhány perces mozgásmegfigyelése ugyanis nemcsak a társadalmuk jelenlegi felépítését mutatta meg, de annak nemrég bekövetkezett és a jövőben várható változásait is.
Az állatok társas viselkedésének vizsgálata klasszikus etológiai módszerekkel rengeteg időt és munkát igényel. Drónokat használva, azonban, szinte zavarásmentesen nyerhetünk bepillantást a vadon élő állatok életébe. A Nature Communications folyóiratban megjelent tanulmányban drónokkal végzett mozgáselemzést és több évtizedes populáció monitoring adatait összevetve vizsgálták a hortobágyi Przewalski-ló ménest a Debreceni Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság kutatói. Az eredmények rávilágítottak, hogy nagy felbontású adatokat gyűjtve az állatok mozgásáról már néhány percnyi felvétel is elegendő információt szolgáltathat ahhoz, hogy egy populáció társas felépítését megismerjük, vagy akár a csoport dinamikájának múltjáról és jövőjéről is következtetéseket vonhassunk le.
„A pentezugi Przewalski ménes csoportos mozgását szerettük volna vizsgálni, azonban közel 300 állat egyidejű követése korántsem egyszerű feladat” – nyilatkozta Ozogány Katalin a tanulmány első szerzője, a HUN-REN–DE Viselkedésökológiai Kutatócsoport munkatársa. „Drónokkal filmeztük a ménest, miközben a rezervátumban mozogtak. Két drónt reptettünk egyszerre, az egyik a vonuló ménest rögzítette, hogy a videófelvételek alapján meghatározhassuk nagy tér- és időfelbontással a populáció összes egyedének, vagyis 278 lónak a mozgási útvonalát. A másik drón alacsonyabban repült, közelebbről vette a lovakat, hogy egyedileg fel tudjuk ismerni őket. Ez egy fontos szempont volt a kutatás során, hiszen így tudtunk egyedi különbségeket vizsgálni.”
A Przewalski-ló, az utolsó vadló, Mongóliában honos. Bár a múlt században kihalt a vadonból, a fogságban megmaradt egyedek szaporításával újra visszatelepítették őshazájába. A Hortobágyon 1997 óta élnek Przewalski-lovak a Pentezug rezervátumban, ami egy fontos helyszíne a faj génmegőrzésének.
Az alapítás utáni első években a vadlovak háremei elkülönültek a rezervátumon belül, mind egy-egy kisebb, saját területen belül mozgott, egymással ritkán kerültek kapcsolatba. Az utóbbi évtizedben ez megváltozott, ahogy a populáció nőtt, a háremek elkezdtek egy nagy ménesbe tömörülni. A rezervátum területét közösen használják, együtt mozognak, a háremhatárok azonban továbbra is felismerhetők a ménesen belül. Az ilyen összetett, több szinten tagozódott társadalmi rendszer ritka az állatvilágban. Elsősorban az emberekre és más főemlősökre jellemző, de ceteknél, elefántoknál és egyes patásoknál is előfordul. Egy többszintű társadalomban az egyedek kisebb, szorosan összefüggő csoportokat alkotnak (például családokat, háremeket vagy egy matriarcha által vezetett rokoni csoportot), de ugyanakkor egy jóval nagyobb közösség tagjai is, mivel ezek a kis csoportok egy lazább, nagy csoportba állnak össze.
A kutatókat ez az összetett, többszintű társadalmi struktúra érdekelte, ezért vizsgálták a hortobágyi háremekből álló ménes mozgását. A hortobágyi állomány más szempontból is különleges. A vadlovakat az alapítás óta egyedileg felismerik a park dolgozói és rendszeresen adatokat gyűjtenek életükről és a háremek változásairól. Feljegyzik a születéseket, elhullásokat, ismertek a rokoni kapcsolatok, valamint az állatok társas rendszerben elfoglalt helye, vagyis rendszeresen megfigyelik, hogy melyik egyed melyik háremhez tartozik.
A drónokkal felvett mozgásadatok kirajzolták a ménes társas felépítésének hálózatát. „Az állatok összehangolják mozgásukat, igazodnak egymáshoz, és ezeket a finom interakciókat kimutatva kiderült, hogy a csoportos mozgás alapján megismerhetjük a ménes szociális hálózatát” – magyarázta Nagy Máté vezető szerző, az MTA-ELTE Csoportos Viselkedés ‘Lendület’ Kutatócsoport vezetője. „A néhány perces mozgásmegfigyeléseket összevetettük a nemzeti park két évtizedre visszanyúló populációmegfigyelési adataival, és a különböző időskálájú viselkedések kombinálása révén izgalmas eredményekre jutottunk.”
A ménes szociális hálózatának vizsgálata megmutatta, hogy a vadlovak bonyolult kapcsolatrendszere összefüggésben áll a rokonsággal és a korábbi ismeretségekkel. Számít, hogy egy kancapáros, mennyi időt töltött ugyanabban a háremben, és a testvéri kapcsolatok is fontosak. Azok a háremek, ugyanis, közelebb helyezkednek el egymáshoz a hálózaton, amelyeknek csődörei testvérek. Ez arra enged következtetni, hogy a háremek ménessé szerveződésében a rokonság szerepet játszhat. A közelebbi háremek között, ugyanakkor, kimutathatóan nagyobb volt a kancák átvándorlása, ami – az ismeretségek révén – szintén hozzájárulhat a háremek közötti kapcsolatokhoz.
Az is kiderült, hogy a Przewalski ménes szociális hálózatában központibb helyet foglalnak el a hosszabb ideje fennálló és több tagot számláló háremek, amelyek tipikusan idősebb és tapasztaltabb csődörhöz tartoznak. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy az idősebb háremcsődörök egyfajta szövetséget alakítanak ki egymással, hogy az agglegény ménekkel szemben hatékonyabban védelmezhessék háremeiket.
„A kutatás egyik meglepő fordulata, hogy a jövőbeli csoportdinamikára is következtetni tudunk a mozgás megfigyelésével” – tette hozzá Barta Zoltán vezető szerző, a Debreceni Egyetem Evolúciós Állattani Tanszékének és a HUN-REN–DE Viselkedésökológiai Kutatócsoport vezetője. A kutatók ugyanis kimutatták, hogy azok a kancák, melyek a légi felvételek idején más háremekben éltek, de a felvételt követő két évben háremtársak lettek, már a felvétel készítése idején hasonlóbb pályán mozogtak, mint a többi kanca. A mozgáselemzés által így következtetni lehetett arra, hogy az elkövetkező két évben mely kancák hagyják el háremüket, és melyik hárembe mennek át.
A vizsgálat révén új, eddig ismeretlen részletek derültek ki a Przewalski-lovak társas életéről, de az eredmények rávilágítottak arra is, hogy a drónos megfigyelési módszer, amely akár vad populációkon is alkalmazható, rendkívül sok információval szolgálhat.