Őskoalára bukkantak ausztrál kutatók

A főként gondwanai eredetű erszényesekről híres déli kontinens mintegy 45 millió éve kezdett elválni a korábban vele közös földrészt alkotó Antarktikától. Az erszényesek ennek az elkülönülésnek köszönhetik, hogy a földrészen uralkodók maradhattak mindmáig, miközben a világ többi táján – kivéve az egy ideig még szintén különálló kontinensként létezett Dél-Amerikát – igen gyorsan a méhlepényes emlősök vették át a vezető szerepet. Azonban a kövületekben van egy kb. 30 millió évet átfogó hiány, főként abból az időszakból, amikor az erszényesek erednek, s többek közt a koalákat és vombatokat is tartalmazó rokonságból hiányoznak adatok, kövületek.

Az emlősöket a legtöbb esetben a fogaikról ismerjük, meglehetősen kevés olyan ősi emlősfosszília van, amelyekben a csontokból is ízelítőt kaphatunk. Ennek részben az az oka, hogy a legtöbb emlős igen kicsiny volt, és így törékeny, vékony csontokkal rendelkezett. A fogak azonban nagyon sokat elárulnak, nemcsak az adott állat táplálkozásáról, hanem a rokonságáról is. Az Ausztrália Északi Területén, Pwerte Marnte Marnte lelőhelyén 2014-ben és 2020-ban feltárt ősmaradványok és fogak felfedezéséről a Salford Egyetem számolt be, a kutatási eredmények pedig a Scientific Reports folyóiratban láttak napvilágot.

A megtalált fogak

Forrás: Scientific Reports

A leletek mintegy 25 millió évvel ezelőtti őskoala maradványai, az ősállatnak a vizsgálatokat követően a Lumakoala blackae nevet adták. Az ősállat fogai jellegzetesek, a későbbi koalákra jellemző holdsarló alakú zúzófelülettel rendelkeznek, ezek arra szolgáltak, hogy a leveleket képes legyen vele alaposan összerágni az állat. A fogak további tulajdonságai arra is utalnak, hogy viszonylag lágyabb növényi részeket fogyasztott, és alkalomszerűen ehetett rovarokat is – hasonlóan a mai erszényes oposszumokhoz. Az ekkoriban Ausztrália mai sivatagos középső vidékét uraló erdőkben két másik koalaféle is osztozott az élőhelyen, amelyeknek már ismerjük a létezését. Azonban ezektől a fajoktól is kerültek elő új leletek. Ma csupán egyetlen koalafaj él, de az oligocénban 7 fajukról is tudunk, és most kiderült, hogy 25 millió éve egyetlen lelőhelyen 3 faj is együtt élt.

A most leírt őskoala 2,2-2,6 kilós állat lehetett – vagyis mind a ma élő, mind a már ismert ősibb koaláknál jóval kisebb volt, és valószínűleg egy sokféle növényfajt tartalmazó erdei környezet volt az otthona. Ez az őskoala nemcsak a legrégebbi ismert koalaféle volt, hanem a legkisebb termetű is egyúttal. A kutatók szerint vagy maga is valódi őskoala volt már, vagy a koalák igen közeli rokona. Azonban emellett még ősibb jegyeket is felfedeztek a fogakon, amelyek összekötik a 30 millió évvel korábban, 55 millió éve élt ősi erszényesekkel. Ez azt is jelenti, hogy a régebbi ősállatok valószínűleg szintén az ausztrál erszényesek vérvonalát képviselő ősök voltak, nem pedig a dél-amerikai erszényesek rokonai, ahogy azt korábban tartották róluk. A ma rendkívül sokszínű csoport (Diprotodontia), a koala, a vombat, a kenguru és az oposszum fejlődési ágait képviselő őserszényes 65-50 millió éve különült el a többi erszényestől. Azonban egészen eddig nem volt abból a korszakból lelet, amelyet most az újonnan leírt őskoala képvisel.