A megafauna kihalása új fegyverekhez vezetett
A hatalmas termetű állatok kihalása után az ember kénytelen volt kisebb zsákmány után nézni, azokhoz azonban más fegyverekre volt szükség.
Egy új, a Tel Avivi Egyetem szakemberei által végzett kutatásból kiderült, hogy a jégkori megafauna kihalása innovációra késztette elődeinket. Arra volt szükség, hogy a kisebb állatok elejtéséhez szolgáló fegyverek is kisebbek, ám precízebbek legyenek. A kutatók végigkísérték a korokon át a fegyverek alakulását, s azt összefüggésbe hozták a zsákmányállatokkal, az eleinte fa vagy kőhegyű lándzsák helyét apránként átvették a kifinomultabb íjak-nyilak. A kutatók az új eredményeiket egy korábbi elmélet kiegészítéséül publikálták. Már 2021-ben arra jutottak, hogy az emberi evolúció, beleértve a javuló értelmi képességeinket, a kisebb, gyorsabb, ügyesebb zsákmányállatok hatására változott a történelem előtti időkben. A fegyvereink átalakulása ehhez az elmélethez nyújt konkrét bizonyítékokat, számolt be a Eurekalert.
Kilenc régészeti lelőhely adatait vizsgálták át Dél-Afrikától Franciaországig, az e helyszíneken talált állati csontokat, valamint az ugyanezen helyeken feltárt kő lándzsahegyeket is. A vizsgálatokból úgy tűnik, hogy egyre inkább kifinomulttá vált a lándzsahegyek elkészítésének technikája. Az úgynevezett levallois-i technológia során a lándzsaheggyé alakítandó kődarabból egyetlen meghatározott mozdulattal leválasztotta az eszközkészítő a hegyet, ehhez pedig arra volt szükség, hogy már előre elképzelje, milyen is lesz a kérdéses hegy végül. A kutatók mindegyik lelőhelyen azt találták, hogy ez a technológia akkor jelent meg, amikor át kellett állni a kisebb állatok vadászatára. Míg az emberek átlagos zsákmányállatai 3 tonnásak voltak még egymillió évvel ezelőtt is, addig 25 ezer éve már csupán 50 kilósak.
„A kisebb, nehezebben elejthető állatok vadászatához az emberek okosabbá, gyorsabbá, koncentráltabbá és jobb megfigyelővé váltak, valamint kénytelenek voltak szorosabban együttműködni. Új, messzebbről használható fegyverekre volt szükségük, és arra, hogy megtanulják követni a zsákmányukat.” – magyarázta Ran Barkai professzor, a kutatás egyik résztvevője.
Már 2 millió éve vadászunk kőeszközökkel, a levallois-i technológia mintegy 300 ezer éve alakult ki, majd úgy 50 ezer éve alkottuk meg az olyan, komplexebb fegyvereket, mint az íj és a nyíl, vagy a dárdahajító. 25 ezer éve még kifinomultabbá vált a vadászmódszerünk, apránként a kutyák is megjelentek, mellettük a különféle csapdák és horgok is. Ezeket a kutatók szerint az értelmi képességeink fejlődése is kísérte.