Az Aeolus műhold végzete

A felettünk keringő műholdak ezrei közül számos már nem üzemel, azonban ezek is még sokáig Föld körüli pályán maradhatnak. A lassú magasságvesztés valóban túl lassú, ha arra gondolunk, hogy ezek az űreszközök gyakorlatilag szemétté váltak, és ütközések lehetőségét hordozzák magukban. Az űrszemét csökkentése pedig mindannyiunk érdeke, különben hamarosan eljön az a pillanat, hogy már nem fogjuk tudni elhagyni a Földet.

Az Európai Űrhivatal (ESA) Aeolus nevű Föld-megfigyelő műholdja, amely a szeleket irányító görög mitológiai alak után kapta nevét, légkörünk különféle tulajdonságait mérte. A mintegy öt évnyi munkája végére érve azonban új előírásokkal találkozott.

A műholdakra vonatkozó szabályozók szerint ma már kétféle végzete lehet egy ilyen eszköznek: vagy elég a légkörben vagy olyan helyen kell a felszínre érnie, ahol nem okozhat károkat. Az Aeolus tervezésekor még nem voltak meg ezek a szabályok, így elég nagy feladat várt az irányítókra – ezt szerencsére sikerrel teljesítették is.

A műholdat parancsok sorozatával fokozatosan egyre alacsonyabb pályákra irányították, majd végül a legutolsó parancs már olyan pontra vitte, ahonnan a légköri elégés bizonyos volt. Ez volt a legelső e módon végrehajtott légköri visszatérés, amelyben az egyébként is biztos visszatérést felgyorsították, megsegítették. E folyamattal a műhold visszatérésekor egészen kis eséllyel előforduló törmelék hullását 150-szer kisebb esélyűvé tudták tenni.

Útjának utolsó szakaszában a megsemmisülni készülő műhold már nem kommunikált, így távolról, radar segítségével tudták szemmel tartani, s ezzel igazolták azt is, hogy a kívánt „halálpályára” állt a műhold. Az utolsó felvételek ekkor készültek róla, a radar segítségével letapogatva az eszközt. E radarképek mutatták a bukfencező mozgását- alig két órával a megsemmisülése előtt. Ezek voltak az utolsó felvételek, amelyek a műholdról készülhettek.

A műhold aztán felizzott és mintegy 2 percen keresztül tűzgömbként jelenhetett meg az Antarktika egén, majd szinte teljesen elégett. Az ESA irányítói az összes rendelkezésükre álló adat alapján készítettek egy animációt is arról, miként fejezhette be Föld körüli pályafutását az Aeolus, hogyan izzott fel, esett darabjaira és semmisült meg.