Rasszizmus és madárvédelem

Az 1930-as években az USA városaiban szegregált módon épültek lakóházak a fehérek és a színes bőrűek számára, így elkülönülő kerületek alakultak ki. Egy újonnan, a Nature Human Behaviour folyóiratban közzé tett kutatási eredmény szerint ez mind a mai napig befolyásolja azt is, hogy milyen madár-sokféleséget ismerhetünk az adott kerületekből. A kutatást a Nature ismertette.

Diego Ellis-Soto ökológus különös különbséget vett észre a madármegfigyelési adatokban. Az elmúlt száz év során a munkahelye, a new haveni Yale Egyetem kampuszán összesen több mint félmillió madármegfigyelési adatot gyűjtöttek össze, ám az utca túloldalán lévő Dixwell kerületben csak néhány tucatnyit. „Ha odamennék, egy nap alatt megdupláznám a 100 éves megfigyelési adataik számát.” – mondta a kutató.

A vizsgálat adatai azonban azt mutatták, ez a kettősség nemcsak New Havenre jellemző. Az USA olyan kerületeiben, ahol történelmi városrendezési-finanszírozási okokból többségben van a színes bőrű lakosság, hasonlóan igen gyér a madárvilágról begyűjtött adat. Ez pedig a madárvédelmi intézkedésekre is súlyos hatással lehet, mivel így nem kapnak a kutatók valós képet a madarak elterjedéséről és arról, hogy az miként változik az idők során.

Az 1930-as években az USA városai besorolták az egyes kerületeiket abból a szempontból, hogy biztonságos-e ott ingatlanba fektetni. A jó környékeket, amelyek nyilvánvalóan a gazdag környékek voltak, „zöld zónaként” sorolták be, a szegény, általában színes bőrűek lakta környékek „vörös zónák” lettek, itt nem volt javasolt ingatlanba fektetni. Gyakorlatilag ez azt jelentette, a vörös zónákban vásárolni szándákozók nem kaptak kölcsönt. Ez tovább növelte a kerületek közti egyenlőtlenségeket, hisz senki se akart ott befektetni, ahol a besorolás szerint sem jó ötlet.

Ellis-Soto és kollégái 200 amerikai városban 9000 kerület esetében vizsgálták meg, milyen különbségek vannak a madármegfigyelési adatokban. A felmérésben ugyanazt tapasztalták, mint a New Haven területén elsőként észrevett különbség: még mindig sokkal több madáradat van a fehérek lakta, egykor zöld zónába sorolt kerültekben! A vörös zónás, ma is jórészt színes bőrűek lakta kerültetek sokkal kevesebb megfigyelési adattal rendelkeznek.

„Pontosabban meg lehet mondani mennyi madarat láttak egy terület egykor rasszista besorolása alapján, az 1933-as vörös zónás térképek alapján, mint az éghajlati adatok, népsűrűség, vagy a területek zöldfelületei, vagyis azon adatok alapján, amelyek a madarak számára tényleg fontosak.” – mondta Ellis-Soto.

Miért hatalmas probléma ez?

Ahhoz, hogy egy területen az élővilág védelmében bármilyen intézkedést hozzanak, elsődlegesen adatokra van szükség – észszerű okból nem támogatnak madárvédelmet ott, ahol nincs madár. Azonban ez esetben nem a madarak hiányoznak, pusztán a róluk gyűjtött adatok! A folyamatok öngerjesztőek: egy gazdag környéken sokak hobbija a madármegfigyelés, sok adat gyűlik, sok támogatást kapnak ezek miatt például a fásításra. Ezzel pedig még gazdagabbá válik a helyszín, drágulnak az ingatlanok, és még többen fordíthatják idejüket a madarak megfigyelésére. A szegény kerületekben azonban, ahol valóban szükség lehet az élőhely jobbá tételére, parkosításra, nincs erre forrás a hiányzó adatok miatt. Sőt, arra sincs forrás, hogy megtanítsák az ott élőknek a madármegfigyelés rejtelmeit…

Ellis-Soto szeretne valamiféle kormányzati támogatást ennek a visszás helyzetnek a megfordítására, elsősorban a szegény kerületekben élők oktatására. Addig ő maga próbál kis lépéssel előbbre haladni: a színes bőrű gyerekekkel járja a környéket és tanítja nekik a madármegfigyelés szépségét és módszertanát.

A rasszizmus e megnyilvánulása más területen is különbségekhez vezet, egy 2020-as kutatásban arra derült fény, hogy a vörös zónák ma kb. 2,6 Celsius-fokkal melegebbek a zöld zónákba sorolt kerülteknél.