A társas kötődést segítheti a pareidolia
Közismert jelenség a pareidolia, amely azt jelenti, arcokat látunk élettelen tárgyakba, egy új kutatás szerint az anyukák gyakrabban élik át.
A Queenslandi Egyetem kutatója, Dr. Jessica Taubert régóta foglalkozik a pareidolia jelenségével, vagyis azzal, hogy élettelen tárgyakba arcokat látunk bele. Munkatársaival még 2022-ben publikált kutatási eredménye szerint a nők körében eleve magasabb arányú ez a jelenség. A kutatást követően sok fiatal anyuka vette fel a kapcsolatot a kutatókkal, és számolt be arról, hogy szülés után saját maga számára is feltűnt, hogy mindenben arcot lát. Emiatt, a korábbi vizsgálatokat folytatták a szakemberek, hogy kiderítsék, tényleg igaz-e amiről beszámoltak az anyukák.
A kutatók 379 nő segítségével vizsgálódtak, köztük 79 az elmúlt 12 hónapban hozta világra kisbabáját, 84-en most várták a babájukat, és 216-an egyik kategóriába se estek bele. A kutatók egy csomó képet mutattak nekik, amelyeken azt kellett értékelniük, hogy látnak-e benne arcot. A képek közt voltak valódi arcok, voltak élettelen tárgyak, melyekbe bele lehetett képzelni, illetve olyanok, amelyekbe még véletlenül sem. Kiderült, hogy azok, akik nemrég szültek, fogékonyabbá váltak az arcokra, több esetben láttak bele arcot a képekbe, mint a többiek.
„Tudjuk, hogy az agyunk az arcra kicsit is hasonlító dolgok felismerésére programozottan működik, ennek kulcsszerepe van abban, hogy a környezetünkben lévő más embereket észrevehetjük” – mondta Dr. Taubert. „Eddig azonban nem tudtuk, hogy az arc pareidolia az életszakaszokkal együtt változhat.”
A kutatók úgy vélik, az oxitocin szülés utáni magasabb szintje felelhet ezért a változásért. Az oxitocin csökkenti a stresszt, javítja a hangulatot és elősegíti az olyan anyai tevékenységet, mint a kisbaba gondozása. Ez az első eset, hogy a hormonszint és a látottak feldolgozásának alapvető folyamatai közti kapcsolatra fény derült. „A kutatásunk azt sugallja, a szülővé válást követően érzékenyebbé válunk a társas viszonyok szempontjából fontos jelekre” – tette hozzá a kutató. Ez egyúttal új kutatási területeket is megnyithat, mivel elég keveset tudunk arról, hogy az agyunk miként alkalmazkodik azokhoz az egyedi kihívásokhoz, amelyekkel egy újszülött érkezése jár.