A virágos növényeknek meg se kottyant a kréta végi kihalás

A dinók végzeteként számon tartott becsapódás nemcsak nekik hozta el az utolsó napot, mivel a légkörbe került por és gázok miatt gyakorlatilag „nukleáris tél” alakult ki, az állatfajok háromnegyede odalett. Ez pedig a növényvilágra is kellett, hogy hasson. Egy nemrégiben a Biology Letters folyóiratban közzé tett kutatási eredmény azonban azt sugallja, hogy a zárvatermők, vagy közismertebb nevükön a virágos növények nem szenvedtek maradandó károsodást, miközben a teljes földi bioszféra gyökeres átalakuláson esett át.

A ma élő virágos növények ugyan nem azonosak azokkal, amelyek még a dinók lábai alatt hajoltak meg, azonban a legtöbbjüknek már akkor is élt egyenes ági őse. Voltak már orchideák, fűfélék, volt kamilla, volt krumpli, volt golgotavirág és menta – csak épp ősibb változatban. A rózsafélék például, amelyekhez nagyon sok gyümölcsfánk is tartozik, több tízmillió évvel megelőzték a kisbolygó becsapódását.

Azonban azt a rendkívüli sokféleséget, a mintegy 290 ezer fajt, amely ma létezik, csak a kihalási hullámot követően nyerték el a virágos növények. A kövületek azonban nem tökéletes eloszlásúak bolygónkról, sem földrajzilag, sem időben, ezért nem könnyű rekonstruálni az evolúciójukat. Tudjuk, hogy például Amazóniában – elég közel a becsapódáshoz – számos virágos növény kihalt, és mások vették át ezek helyét. Észak-Amerikában azon rovarok számában következett be csökkenés, amelyek a növényeken éltek, így jó eséllyel itt is nagy káoszt okozott a kisbolygó. Azonban távolabb, például Patagóniában már nyoma sincs a katasztrófának.

Jelenleg 13000 növénynemzetség van, ezekből 257 vizsgálatával 2015-ben már arra jutottak, hogy nem történt globális növénykihalás, ám a vizsgált nemzetségek kis száma miatt nehéz elfogadni ezt a következtetést az összesre nézve. A kutatók most kissé más megközelítést használtak: két olyan genetikai adatbázist elemeztek, amelyek egyikében 32 ezer, a másikban 70 ezer mai virágos növény családfája szerepelt. Azt ellenőrizték, miként változott a sokféleségük az időben. Matematikai modell segítségével kiszámították, hogy egy-egy ősi vérvonalból hány fajnak illik létrejönnie adott idő alatt. A modell arra is képes, hogy kimutassa, millió éves pontossággal, ha kihalás zajlott.

Az elemzések feltárták, hogy a mai fő virágos növény családok átvészelték a kihalási hullámot, és az ezt követő sokféleség-növekedést az átalakult környezetben megnyíló új élőhelyek okozták. Jelentősebb növénykihalások voltak ugyan az esőerdők fajai közt, de nagyon hamar betöltötték más virágos növények a kihaltak helyét. Az is egyértelművé vált, hogy a kréta időszak végén a virágos növények csoportjai körében egyáltalában nem emelkedett meg a kihalások száma, ez e növények fennállása óta nagyjából azonos mértékű volt. Ez pedig azt is jelzi, milyen ellenállóak e növények!

A szakemberek szerint ez a korábbiakhoz képest új beporzás (rovarok) és a magvaik szétszórása (sok esetben szintén állati segítséggel) kiváló stratégiáinak köszönhető. Bár nyilvánvalóan voltak fajkihalások a kisbolygó becsapódását követően a virágos növények közt is, ezek összevissza fordultak elő, vagyis nem tűntek el teljes növénycsaládok.