Rabszolgák lehettek az első cowboyok
A cowboyok világának fehér romantikáját alaposan átírja egy új kutatási eredmény.
Mi ugyan a westernfilmek világából és az indiánregényekből ismerjük a cowboyokat, azonban a legkorábbiak Mexikóban és a karibi szigeteken éltek, nem a mai USA területén, ráadásul egy nemrégiben közzé tett kutatási eredmény alapján a legtöbb fekete volt. Nemcsak a cowboyok, de a szarvasmarhák eredete se volt teljesen világos, a kutatás során mindezek kiderültek – a vizsgálatokról a Science számolt be.
Hispaniola szigetén, valamint Mexikóban feltárt kb. 400 éves csontmaradványok genetikai elemzését végezték el, és számos érdekességre bukkantak. Elsőként az lepte meg a szakembereket, hogy legalább 100 évvel korábban tartottak már afrikai eredetű szarvasmarhákat Amerikában, mint az eddigi ismeretek alapján vélték. A 16. század elején importált állatok ugyanakkor érkeztek, amikor a rabszolga-kereskedelem is beindult, a marhacsordák gyarapodása a rabszolgákéval párhuzamos volt. A kutatók úgy vélik, a két folyamat össze is függött, nemcsak időben volt azonos.
„Ez teljesen átírja a cowboy mitikus figurájáról alkotott képünket, amit a 20. század kifehérített” – magyarázta Nicolas Delsol, a kutatás vezetője.
A kutatók az amerikai lelőhelyekről előkerült marhák maradványainak DNS-ét európai és afrikai marhákéval vetették össze, hogy feltárják, mely régiók teheneinek köszönhető a mai amerikai marhák többsége. Az európai hódítás első évszázadának marhái jórészt európaiak voltak, ám egy mexikói ferences rendház marhacsontjának DNS-ét egy kizárólag Afrikában élő marhafajtáéval azonosnak találták. A minta több mint száz évvel korábbi az első, történelmi feljegyzésekben is szereplő afrikai marhaimportnál. Az első „hullám” (Kolumbusz idejében) még valóban európai marhákkal érkezett, ám nagyon hamar ezt követően megjelentek az afrikaiak. Ennek feltehetően az volt az oka, hogy a fekete kontinens marhái már eleve a forró éghajlathoz alkalmazkodott állatok voltak, és sokkal könnyebben viselték a közép-amerikai éghajlatot, mint a hűvösebbhez adaptálódott európai marhák.
Ugyanez állhatott az afrikai rabszolgák megjelenése mögött is: az indiánok nem ismertek nagy termetű állatokat, semmi tapasztalatuk nem volt a pásztorkodásról, ám az afrikaiak profizmusig fejlesztették már ezt a tudást. A 16. századi írásokból ismert, hogy azon afrikai népességek kerültek a rabszolga-kereskedelem középpontjába, amelyek értettek a marhatenyésztéshez, így igen valószínű, hogy a marhák és tapasztalt pásztoraik „csomagban” érkezhettek a spanyol gyarmatokra.
Az eddigi elképzelés az volt, hogy a mai amerikai marhaállomány a 19. században színesedett afrikai import marhákkal, ám a most feltárt bizonyítékok ennél sokkal korábbi afrikai génekről árulkodnak. E genetikai eredmények pedig alátámasztják a történelmi feljegyzéseket. Az amerikai marhatartási módszerek is az afrikaiaknak köszönhetőek, az ikonikus, lóháton, lasszóval dolgozó marhapásztor is az afrikai rabszolgákhoz köthető egy korábbi kutatás szerint. Ideje hát elfelejteni a cowboy ikonikus alakját megtestesítő fehéreket! Az afrikai rabszolgák nemcsak puszta segédmunkások voltak, hanem jelenlétüknek köszönhetően rengeteg újszerű dolog és módszer került Amerikába, nemcsak izomerőt, hanem szellemi újításokat is magukkal hoztak a rabszolgahajókon.