A Darwin-pintyek változásai

A Science folyóiratban tették közzé azt a kutatási eredményt, amelyben a Darwin-pintyek különféle alkalmazkodási módszereit mérte fel egy nemzetközi kutatócsoport, a kutatást a Texas A&M Egyetem ismertette.

4 galápagosi fajba tartozó, közel 4000 vadon élő pintyet vizsgáltak meg, és tárták fel az alkalmazkodóképességük genetikai alapjait. A Darwin-pintyeket a névadó Charles Darwin munkája nyomán ismerjük. A tudós már felismerte, hogy e madarak egyetlen őstől származnak, és a Galápagos-szigetek egyes eltérő részein fennálló körülményekhez alkalmazkodva váltak maguk is eltérővé, ez leginkább a csőreikben mutatkozik meg.

„Azt találtuk, hogy alig néhány genetikai lókusz képes volt megmagyarázni a pintyek csőreinek eltéréseit. Úgy tűnik, a genetikai változások egyik módja az lehet, hogy számos gén szupergénekké áll össze, majd együttesen hat rájuk a természetes szelekció, a környezeti változások hatására” – magyarázta Dr. Leif Andersson professzor.

A vizsgálatokban feltárták, hogy a csőr küllemének változatosságát meghatározó gének közel fele mindössze hat lókuszhoz (a gének kromoszómán meglévő fix helyéhez, mondhatni azok lakcíméhez) köthető. Szupergénné állt össze négy e génekből, vagyis ezek együttesen öröklődnek, és együttesen határoznak meg egyes tulajdonságokat. A szupergénekre a vizsgálatok alapján igen erős szelekciós nyomást gyakorolt egy kétéves aszály a Galápagos-szigeteken.

A Darwin-pintyek jelentőségét az adja, hogy a fajképződés korai szakaszának evolúciós változásait lehet a segítségükkel vizsgálni. „A Galápagos-szigeteken 18 faj jött létre az egyetlen ősfajból az elmúlt egymillió év során. A legnagyszerűbb e pintyekben az, hogy valós időben vizsgálhatjuk az evolúciójukat azzal, hogy a csőreiket mérjük és követjük az egyes egyedeket azok egész életén át” – mondta el Erik Enbody, a kutatás vezetője.

A kutatást az tette lehetővé, hogy a szigetek egyikén, Daphne Major területén már az 1970-es évektől kezdve folyamatos felmérések zajlanak. A néhány száz méteres átmérőjű kis vulkáni sziget pintyeiről már kiderült, hogy a környezet változásai és a többi pintyfajjal való kapcsolatuk együttesen határozták meg a fejlődésüket. A kutatás során most a kis szigeten élő négy pintyfaj szinte minden egyedének a genomját meghatározták. Kiderült például, hogy a földi kaktuszpinty csőre fokozatosan egyre tompább végűvé vált, részint a szigeten uralkodó körülmények, részint a kis földipinttyel való gyakoribb hibridizáció hatására. Ez azonban a kis földipintyre is visszahatott, a több évtizednyi adat alapján azok csőre kisebbé vált. E változás okaként a hibridizáció mellett azt is megnevezték a szakemberek, hogy 2003-2005 között nagy aszályok voltak, amelyeket a kisebb csőrű egyedek éltek túl nagyobb eséllyel. Az aszályos időszak hatására drámai változások álltak be a csőr méretét meghatározó gének elterjedésében, ez pedig azt mutatja, mennyire nagy szerepe van a csőrnek a madarak túlélési sikereiben.

A kutatók szerint a genetikai adatok remekül kiegészítik a terepi megfigyelések és mérések adatai, így sokkal inkább megérthetjük a múltbéli és jelenkori evolúciós folyamatokat is.