Bálnacsontok árulkodnak a múltbéli génekről

A 20. században a kereskedelmi célú bálnavadászat során hatalmas pusztítást végeztünk a cetfélék körében, több mint 2 millió bálna esett áldozatul a tevékenységnek. Ennek pedig máig érezhető hatása van a genetikai sokféleségre. Az Oregon Állami Egyetem kutatói a déli sarkvidéken elhagyott egykori bálnafeldolgozó, bálnavadász telepek helyszínein gyűjtöttek össze sok évtizede eldobált bálnacsontokat. Ezekben talált DNS-nyomok alapján bebizonyították, hogy az e térségben élő kék bálnák és púpos bálnák esetében az anyai ágú rokonság jelentős veszteséget szenvedett el.

A bálnák kultúrája, például az énekeik vagy a vadászati stratégiáik, a szaporodóhelyek vagy épp a vadászhelyszínek a következő generációnak anyai ágon átadott tudást jelentenek. Ez azt jelenti, ha elvész egy anyai vérvonal a bálnapopulációból, akkor annak teljes kultúrája, tudása is elvész. A kutatók a Heredity szakfolyóiratban számoltak be a kapott eredményekről.

A kétmillió déli féltekei leölt bálna közül mintegy 175 ezret a Déli-Georgia-sziget környékén vadászták le, az itt létesült bálnavadász-telepek környezetében vizsgálódtak a kutatók. A sziget partjain ma is ott hevernek a sokszor még 100 évnél is régebbi csontok, az egykori gyászos tevékenységünk mementóiként. A térség hideg éghajlata segítette a maradványok és a bennük lévő DNS-nyomok fennmaradását. Az egykori bálnák csontjaiból kivont DNS-t összehasonlították a térség mai, bálnavadászat utáni bálnapopulációjának már korábban publikált DNS-mintáival. A közönséges barázdásbálna esetében nem találtak eltéréseket, de ebből állt rendelkezésre a legkevesebb modern kori minta, így könnyen lehet, hogy inkább adathiányhoz köthető az eredmény.

Bár a Déli-óceán bálnapopulációja gyógyulóban van, a Déli-Georgia-sziget környékén ma is nagyon kevés bálnát látnak, könnyen elképzelhető, hogy az egykor itt élt népességet „sikerült” teljesen kiirtanunk. Csak a közelmúltban számoltak be arról a szakemberek, hogy egyre többször jelennek meg a sziget környékén a sok évtizede eltűnt kék bálnák.

„Az e régióba visszatérő bálnák száma még nem nagy, de úgy tűnik, talán újra felfedezik maguknak ezt az élőhelyet” – mondta el Scott Baker, a kutatás egyik vezetője.

Azonban, mivel a bálnák akár 100 évig is élhetnek, valószínűleg vannak még olyan egyedek, amelyek a bálnavadászat korának túlélői, ám ha az élettartamuk lejárt, azzal további anyai ágú kihalás és ezzel kulturális veszteség is éri majd ezeket az állatfajokat.

A most elvégzett genetikai elemzések azért is fontosak voltak, mert az emelkedő hőmérséklettel az eddig még megmaradt csontok és azok DNS-nyomai is lassanként eltűnnek majd.