Másképp dorombolnak a cicák, mint tudtuk

A Bécsi Egyetem számolt be arról, a Current Biology folyóiratban publikált kutatási eredményről, melyben szakembereik egy nemzetközi csapat élén új elmélettel álltak elő a dorombolás kapcsán. Kiderült, hogy a macskák gégéje ciklikus idegi hatás nélkül képes a doromboló rezgésekre. Az egyetem emlőshangokkal foglalkozó kutatója, Christian T. Herbst vezette csoport része volt a világhírű kognitív biológus-evolúciós biológus, Tecumseh Fitch is, aki többek közt az emberi hangok és a nyelv evolúcióját kutatta.

Hangtani szempontból a nyávogás, morgás, fújás nem tartozik a különleges hangok közé, azonban a macskák meglepően mély hangon dorombolnak, 20-30 Hz körül, ez pedig leginkább a nagy termetű állatokra, például az elefántra jellemző frekvencia. Ám a nagy termetű állatok hangszálai sokkal hosszabbak – ezért is rejtély, miként képes a cica e mély hangokra.

Mintegy 50 éve felmerült, hogy a doromboláshoz arra lehet szüksége a macskának, hogy a hangszalagokat mozgató gégeizmok ciklikusan ellazuljanak majd megfeszüljenek, ez pedig folyamatos idegi, agyi irányítást igénylő dolog.

Herbst és kutatótársai azt mutatták ki, hogy nincs szükség efféle ciklikus izommozgásra, a laborkísérletek szerint erre a cica idegi irányítás nélkül képes. Ehhez nyolc olyan házimacska gégéjét vizsgálták meg a gazdi beleegyezésével, akiket halálos betegség miatt a gazdijuk kérésére humánus eljárással elaltattak. A cicákból kioperált gégéken meleg, a lélegzetnek megfelelően párásított levegőt fújtak át. Mivel így – az idegrendszertől teljesen elkülönített gégék mindegyikében – sikerült a dorombolásnak megfelelő hangokat létrehozni, ezzel a kutatók arra következtethettek, hogy nincs szükség a 70-es években felvetett és azóta is elfogadott magyarázat szerinti ciklikus izom-összehúzódásokra.

Ez a megismert mechanizmus nagyon hasonlít arra, ahogy egyes emberek képesek álrekedt hangon („vocal fry”) beszélni a hangszalagok szándékos ellazításával. Ezt a macskák esetében a hangszalagok egy speciálisan kipárnázott régiója is segíti, és ez megmagyarázza, miként képes egy ilyen kis termetű állatka ennyire mély hangokat kiadni. Bár teljesen nem zárható ki az idegi közreműködés és a korábbi elmélet szerinti ciklikus izom-összehúzódás, azt viszont bebizonyították a kutatók, hogy nincs ezekre szükség a doromboláshoz. Mivel a természet szeret takarékoskodni, jó esélye van annak, hogy a további kutatások más módon is igazolni fogják az új elméletet.