Különös járásmódról árulkodik a gyilokmadár lábnyoma

Az argentin atlanti partvidék egykori lakói voltak azok a kihalt óriásmadarak, amelyek lábnyomait nemrégiben fedezték fel a Rio Negro torkolata közelében. Az amerikai, jórészt dél-amerikai illetőségű gyilokmadarak ( Phorusrhacidae család) közé sorolt állatot a nyomai alapján külön fajként könyvelték el a szakemberek, és a Rionegrina pozosaladensis nevet kapta. A madárcsaládról eddig – teljes lábfosszíliák híján – azt tartották, három ujjon jártak, ám az új lábnyom-ősmaradványok ezt cáfolják – számolt be a CONICET. A Scientific Reports folyóiratban közöltek szerint a nyomok alapján a madár két ujjára támaszkodva, a mai struccokhoz igen hasonlóan járt, és karmai segítették a gyors futás során az elrugaszkodásban. A harmadik ujja meglehetősen csökevényes volt, és csak némi egyensúlyt nyújtott futás során a madárnak. A madár járása során a sarka alig ért le a talajra, ez is a futómadarakra jellemző lépésmód volt.

Az állat egykori élőhelye sivatagi környezet volt, dűnékkel és oázis-szerű tavakkal, amelyek a környező állatvilág számára vizet adtak. Egy ilyen egykori tó partján az iszapban járt az az egyed, melynek nyomait megőrizték a körülmények. E madarak az egykori élettér csúcsragadozói voltak, a lábnyomaik hossza meghaladta a 37 centit, szélessége pedig a 25 centit. A megtalált lábnyomsor 11 lépés nyomait őrizte meg, a legtöbb nyom igen részletgazdag.

A nyomok mérete és mélysége alapján az állat legalább 55 kiló lehetett, ezzel a családon belül a közepesen nagy termetű gyilokmadarak közé sorolható. A nagy karmok a futáson kívül a zsákmány rögzítésénél is szolgálták a madarat – a gyilokmadarak zsákmányai közé tartoztak a mai vízidisznók (kapibarák) ősei.

E madárcsalád meglehetősen kiterjedt leletanyaggal rendelkezik Argentínában, a most azonosított nyomok alapján rekonstruálható állat viszont még nem került elő csontmaradványként. Emiatt is írták le eddig ismeretlen, új fajként a szakemberek.