A túlélés titkai

A legutóbbi igazán nagy kihalási hullám a 66 millió évvel ezelőtti becsapódás miatt volt, amit a dinók közül csak a madarak éltek túl. Rengeteg korabeli emlős is odaveszett, ám egy csoportjuk, minden mai emlős őse, átvészelte a katasztrófát. Ez nem az első ilyen esemény volt, már több korábbi kihalásból is ki tudtak kecmeregni a korai emlősfélék. Egészen eddig az volt az őslénykutatók meggyőződése, hogy ezt annak köszönhették, hogy mindenevők, bármihez alkalmazkodni képes generalisták voltak. Azonban egy új, az emlősök családfáját számos kihalási hullámon át vizsgáló kutatás más következtetésre jutott. A chicagói Field Museum számolt be a Nature Ecology & Evolution folyóiratban közzé tett eredményekről.

A vizsgálatok feltárták, hogy a túlélő fajok nem generalisták voltak, ahogy eddig hittük, hanem újítók: rendelkeztek valamiféle új, a korábbiaktól eltérő tulajdonsággal.

Generalistának nevezik azokat az élőlényeket, amelyek sokféle körülmény közepette képesek fennmaradni, a táplálkozásuk is sokszínű, gyakorlatilag bármit megesznek, ilyen például a vaddisznó. Velük szemben a specialista fajok azok, amelyek vagy a környezeti igényeikben, vagy étrendjükben (esetleg mindkettőben) szűk tűrőképességgel bírnak, erre ékes példa a jegesmedve.

„A generalista állatok túlélésének elmélete az 1800-as évekre vezet vissza, amikor az volt a közhiedelem, hogy a nem specializáltaknak van a legkisebb esélyük a kihalásra. Azonban mi azt találtuk, hogy ezek a gyakoribb túlélők csak visszatekintve tűnnek generalistának, az utódaikkal összevetve. Valójában a korukhoz képest meglehetősen haladóak, modernek voltak, olyan új tulajdonságokkal, amelyek evolúciós rugalmasságot biztosítva segíthették őket a túlélésben” – magyarázta Ken Angielczyk, a kutatás rangidős szerzője.

Korábban úgy vélték a szakemberek, hogy minden új állatcsoport felbukkanása egy-egy generalistával kezdődik, és ha katasztrófahelyzet áll elő, e generalisták viszik tovább a stafétát, mivel bárhol elbújhatnak, bármit megehetnek. „Egy katasztrófát túlélő emlős nem lehet olyan, mint a panda, ami csak bambuszt fogyaszt” – tette hozzá Spencer Hellert, a kutatás egyik vezetője.

Hellert és kollégái összeállították a szinapszidák (ezen ősi állatok egyik ágát képviselik egyetlen túlélőként az emlősök) családfáját, ezzel a valaha elkészült egyik legnagyobb ősmaradvány-családfa született meg. Belekalkulálták az összes korábbi, ezen vérvonalon felállított kisebb családfák mindegyikét, így egy meglehetősen szigorú és sokszínű alapokon nyugvó rendszer született. A családfán szereplő egyes állatok étrendjét és testméretét is feltüntették, majd megvizsgálták, mi történt a szinapszidák öt fő evolúciós kirajzása során. Ezek az események voltak azok, amikor egy-egy fajból sokfelé ágazó utódgenerációk, új fajok sokasága jött létre. Ha beütött egy katasztrófa és e sokféle faj zöme kihalt, kezdődött elölről az egész.

Az elemzések feltárták, hogy nem a kicsi és generalista, rovarfogyasztó szinapszidák voltak a kihalások nyertesei, egyes helyzeteket a nagyobb méretűek éltek túl. Minél inkább haladtak a kutatók visszafelé az időben, annál inkább eltűnt a „kicsi generalista rovarevő túlélő” képe a családfából. Bár egyes túlélők valóban generalistának tűnhetnek, ám közelebbről vizsgálva őket kiviláglik, hogy valamiféle újszerű tulajdonság birtokosai voltak, például új fogazatukkal többféle tápláléktípust tudtak megrágni.

Az új eredményeket persze nem szabad félreérteni, ez nem azt jelenti, hogy a pandák vagy más specialisták lesznek a következő kihalás nyertesei például a mindent felfaló mosómedvékkel szemben. Egész egyszerűen csak arról van szó, hogy a kihalásokat túlélt emlősök és őseik nem voltak olyan túlzottan generalisták, mint eddig hittük. A kihalások sok esetben azt érték el, hogy az ősibb, „begyöpösödött” tulajdonságokat hordozó fajok eltűntek és átadták a helyüket a megújulást hordozóknak.

A kutatók szerint igencsak fontos lenne más állatcsoportokat is megvizsgálni hasonló alapossággal, hogy kiderüljön, az emlősök egyediek ebben, vagy általánosabb érvényű evolúciós törvényszerűségre derült most fény.