Másképp érzékelik a világot a focikapusok

Vajon miként látja a világot egy kapus? Nemrégiben egy ír kutatócsoport számolt be vizsgálatai eredményéről a Current Biology folyóiratban, amelyek szerint a kapusok gyökeresen másként érzékelik a környezetüket, mint mások, beleértve a mezőnyjátékosokat. A kutatást a Eurekalert tudományos hírportál ismertette. A kutatást egy egykori professzionális focikapus, ma edző-testnevelési szakember Michael Quinn, a Dublin Városi Egyetem kutatója vezette.

A kapusokra háruló feladatok alapján a kutatók úgy gondolták, hogy hatékonyabban kell feldolgozni a különféle érzékszervi információkat, ezt a vizsgálatokkal sikerült is igazolni. Quinn a saját kapusi tapasztalatai alapján sejtette, hogy a kapusok különleges módon érzékelik a körülöttük lévő világot. Pszichológiai tanulmányai során szerette volna ezt tesztelni is.

A tesztekhez 60 alanyt toboroztak, köztük focikapusokat, mezőnyjátékosokat, és velük azonos korú, nem focizó személyeket kontrollként. Azt mérték fel, hogy mennyi idő alatt képesek az adott alanyok összefűzni a különböző érzékszervekből érkező információkat. Az alanyoknak egy vagy két képet villantottak fel egy képernyőn, és közben 1-3 rövid sípoló hangot hallottak, illetve egyes esetekben nem hallottak. E látható és hallható ingerek között különböző időtartam telt el.

Azokban az esetekben, amikor egy kép és két sípszó hallatszott, a legtöbben úgy érzékelték, két képet láttak – ez azt bizonyítja, hogy az agy egybemossa, együttesen dolgozza fel a hallott és látott információkat. Minél több idő telik el a hang és a kép között, annál jobban képesek az emberek elkülöníteni az így érkező érzékszervi információkat. Azzal, hogy a kutatók megmérték az egyes alanyoknál, hogy mi volt az a legkisebb időkülönbség, amivel elválasztva már helyesen érzékelték az ingereket, megállapíthatták az egyénre jellemző adatot. Minél szűkebb volt ez az időkülönbség, annál hatékonyabban volt képes az adott egyén a több érzékszervből érkező adat feldolgozására.

A vizsgálati alanyok közt a kapusok voltak messze a leghatékonyabbak ebben a multiszenzoros jelfeldolgozásban, vagyis sokkal pontosabban voltak képesek megbecsülni egy komplex hang-látvány jel idejét.

Emellett azonban az is kiderült, hogy a kapusok sokkal kevésbé hajlamosak összevonni a hallott és látott információkat, vagyis inkább külön-külön kezeli ezeket az agyuk. Ez jelentheti számukra azt a képességet, hogy a félinformációkat, részleges érzékszervi információkat is hatékonyan használják fel a villámgyors döntéseikben. Képzeljük csak el, miként kell figyelnie a kapusnak a játékot! Egyrészt követi a tekintetével a labda mozgását, másrészt hallja azt, ha elrúgják a labdát. Azonban az elrúgás látványa és hangja közti időkülönbség attól függ, hol is áll a mezőnyjátékos, aki rúgott. Minél gyakrabban él át a kapus egy-egy ilyen helyzetet, annál jobban megtanulja elkülöníteni a hallott és látott dolgokat.

A kutatók tovább szeretnék majd vizsgálni, hogy más, kulcspozícióban lévő játékos, mint egy középhátvéd vagy egy csatár is eltérő érzékeléssel rendelkezik-e. Arra is kíváncsiak, hogy vajon a kapusoknál az edzések során megtanult folyamatok a meghatározók vagy esetleg vannak olyan született tulajdonságok, melyek miatt nagyobb eséllyel áll valaki kapusnak.