A pingponglabda, mint hangszigetelő

Utak, repterek, vagy csak maguk a városok folyamatosan morajló zajukkal vesznek minket körül. Bár ezt az esetek elsöprő többségében már észre se vesszük, attól, hogy nem tudatosul a zaj, még zavarja életminőségünket, és sok esetben az egészségünket is. Vannak olyan embertársaink is, akik az átlagnál érzékenyebbek a zajhatásokra, így valamit kellene tenni a nemkívánatos hangok ellen. Az alacsony frekvenciás zajszennyezés sokféle forrásból ered, így a forrásokat megszüntetni nem igazán tudjuk, ezért a hangszigetelés a kivitelezhetőbb megoldás.

Egy francia–görög kutatócsoport a Journal of Applied Physics szakfolyóiratban számolt be arról a zajszűrőről, amelyet egyszerű pingponglabdák felhasználásával készítettek. Az így előállított szigetelő panelek olcsók, hatékonyak, és az újrahasznosítás szempontjának is megfelelnek.

A kutatók a labdákba meghatározott pontokon kis lyukakat fúrtak, ezzel egy úgynevezett Helmholtz-rezonátort hoztak létre.

Helmholtz-rezonátornak tekinthetünk számtalan olyan tárgyat, amelynek üreges a belseje, eredetileg megfelelően méretezett, nyílással rendelkező rézgömbök voltak, ezek segítségével akusztikai vizsgálatokat lehet végezni. Gyakorlatilag egy Helmholtz-rezonátor például a sörös üveg, amelybe belefújva a benne lévő folyadék mennyiségétől függő magasságú hangot lehet kicsalni, de ide tartoznak azok a tengeri csigaházak is, melyekben „hallhatjuk” a tenger morajlását, sőt, a kipufogók hangtompítására is alkalmazzák.

A kilyukasztott labdák egymás mellé illesztésével, és az érintkezési pontok kilyukasztásával a kutatók azt érték el, hogy a környezeti zajok igen széles skáláját nyelte el ez az akusztikai metafelületnek tekinthető szigetelő panel. A lyukak számával és az összeillesztett labdák mennyiségével szabályozható az, hogy milyen frekvenciatartományban szigeteljen az így készülő modul. Azonban egy-egy ilyen elven készülő akusztikai metafelület számtalan más alkalmazásban is felhasználható lehet, nemcsak a sokunk számra üdvözítő hangszigetelésben.