Barlangi oroszlánra vadásztak a neandervölgyiek

A német Siegsdorfhoz közeli, 48 ezer éves, neandervölgyiek által használt barlang lelőhelyén feltárt barlangi oroszlán csontok vizsgálatával olyan sérülésnyomokat azonosítottak, amelyek az állatot elfogó vadászoktól származhattak csak.

Pusztulása napján ugyan már elég öreg volt, azonban a 300 kilónyi izom, csont és karom nagymacska igen félelmetes lehetett – de a neandervölgyi vadásznak így is sikerült egyetlen, fából készült lándzsával a bordák közt ejtett döféssel megölnie. A Scientific Reports folyóiratban tették közzé a barlangi oroszlán vizsgálatáról készült kutatási eredményeket, amelyeket a Tübingeni Egyetem ismertetett.

Egy 2019-ben feltárt alsó-szászországi lelőhelyen Gabriele Russo fedezte fel azokat az oroszlán lábujjakat, amelyek csontjain vágásnyomok voltak – ez akkor vált csak értelmezhetővé, amikor elképzelte: az állatot megnyúzták úgy, hogy a karmai a bőrön maradtak. Ekkor azonban nem volt bizonyíték arra, hogy a neandervölgyiek ölték volna meg a hatalmas macskát. Az elképzelést bizonyítani kellett, ezért Russo nekilátott a térségben feltárt számos barlangi oroszlán leletének tüzetesen átvizsgálására. E munka során jutott el egy 1975-ben felfedezett maradványhoz, amelyre Siegsdorfban bukkant rá egy tizenéves, a csontok mostani, célirányos vizsgálataival számtalan vágásnyomra bukkant a szakember. A  bordák közt talált fura sérülés nyoma azonban nagyban különbözött a ragadozók által ejtett sérülésektől.

„Az oroszlán a földön heverhetett már, amikor a lándzsát a hasánál beledöfték és ezzel megölték” – mondta Annemieke Milks, a kutatás résztvevője.

A barlangi oroszlán kb. 1,3 méteres marmagasságú állat volt, Eurázsia legveszélyesebb ragadozója lehetett az elmúlt 200 ezer évben, mielőtt a jégkor végén kihalt volna. A félelmetes ragadozó a kor nagy termetű növényevőit – például mamutokat – vadászta, és nevét onnan kapta, hogy csontjaira gyakran bukkantak rá barlangokban.

Sokáig az volt a vélekedés, hogy a Homo sapiens megérkezése előtt ezeket a nagymacskákat nem vadászta senki. Fajunk megérkeztével azonban fontos szereplővé vált, a barlangokat díszítő rajzok közt is előkelő helyet kapott. Az új bizonyíték azonban arról mesél, hogy a barlangi oroszlán már a neandervölgyi számára is különleges jelentőségű lehetett.

„A neandervölgyiekben is megvolt már az a vágy, hogy egy oroszlán trófeája segítségével tiszteletet és hatalmat szerezzen valaki; az oroszlán pedig mind a mai napig a hatalom szimbóluma” – mondta Thomas Terberger, a kutatás résztvevője.

Az új kutatás az izgalmas felfedezés mellett azon bizonyítékok sorát is gyarapítja, amelyek szerint a neandervölgyi ember és a korai modern ember viselkedése közt igen sok hasonlóság volt. Nemrégiben egy faragott óriásszarvas-csont mintái alapján arra jutottak, hogy a neandervölgyi is képes volt szimbólumokat alkotni s ezek révén kommunikálni. A barlangi oroszlán kapcsán feltárt komplex viselkedés is igen jól illik ebbe a sorba, és akár még a modern ember kultúrájának alapjaihoz is hozzájárulhatott.