Tovább is élhetnek a golden retrieverek
A golden retriever az egyik legnépszerűbb kutyafajta, azonban akár 65 százalék esélyük is lehet, hogy rákos megbetegedés rövidítse le az életüket.
A Kaliforniai Egyetem (Davis) a golden retrieverek élettartamával összefüggő géneket vizsgálták meg, elkülönítve a 14 évnél tovább élő kutyusokat a 12 évet sem megérőktől. E kutyafajta esetében akár 65 százalékos is lehet az esélye annak, hogy az állat rákos lesz és emiatt a vártnál hamarabb elpusztul. A kutatók most nem a daganatképződéssel kapcsolatos géneket vizsgálták, hanem pusztán a hosszú élettartamhoz köthetőket, azonban olyan gént találtak (HER4), amelynek egy emberi változata a daganatos betegségekkel összefüggésbe hozott fehérjéket kódol. Az emberi génváltozat (HER2) azt teszi lehetővé, hogy gyorsan növekedjenek a daganatsejtek. Mivel a kutyák és az emberek számos esetben ugyanolyan ráktípusoktól szenvednek, a felfedezésnek az emberi egészségre ható jelentősége is lehet.
A goldie HER4 génjének változatai eltérő élettartammal kapcsolhatók össze, egyik változata 2 évvel hosszabb élettartamot eredményezett. Ez nekünk nem tűnik soknak, de egy kutyus életének hosszában 15-20 százalékos eltérésről van szó, ez olyan, mintha egy ember 12-14 évvel tovább élhetne.
„Azt feltételezzük, hogy a goldiek többsége genetikailag hajlamos a daganatos betegségekre, ám lehet egy másik genetikai tényező is, ami ellensúlyozva azt lehetővé teszi, hogy 14, 15 vagy 16 évig is élhessenek, a vizsgálatainkban a HER4 gént hoztuk ezzel összefüggésbe” – magyarázta Robert Rebhun, a kutatás vezetője, állatorvosi onkológus kutató. „Ha kiderül, hogy a HER4 e génváltozata a golden retrieverek esetében a rák kialakulását vagy növekedését befolyásolja, akkor akár az emberi rákkutatásban is felhasználható lehet az eredményünk.”
A kutatók több mint 300 golden retriever vérmintáit vizsgálták meg, összehasonlították a felállított genetikai adataikat az alapján, hogy meddig élt egy-egy goldie. Ebből derült ki, hogy egy bizonyos génváltozat hordozói az átlag 11,6 év helyett 13,5 évet éltek. Ez persze csak egy kis része annak a kutatásnak, amely a golden retrieverek átlagnál gyakoribb rákos megbetegedéseit igyekszik feltárni. Bár a rák előfordulásához számtalan gén hozzájárul, az, hogy találtak köztük egyet, ami az élettartammal is összefügg, igazán fontos felfedezés.
Azt is kiderítették, hogy e gén a nőstények esetében mutat igazán szoros összefüggést az élettartammal, így feltehetően az ösztrogén hatásaihoz, illetve a környezeti ártalmak révén felhalmozódó káros anyagok feldolgozásához is köze lehet.
A kutatók szeretnék megismételni a vizsgálatokat egy jóval nagyobb golden retriever állományon, a mostani eredmények igazolásáért és további részletek feltárásáért.