Lehet-e műanyagmentes a mezőgazdaság?

Aki csak a boltban, piacon lát zöldséget, el se tudja képzelni, mennyi műanyagot használ fel a mezőgazdaság azon élelmiszerek előállítására, amelyeket vagy mi magunk, vagy az állataink elfogyasztanak. Akár az egyre nagyobb kiterjedésű fóliasátrak, akár a talajtakaró mulcsok, vagy épp az öntözéshez használt rengeteg műanyagcső mind-mind szennyezőként is megjelenik a talajokban. A Bécsi Egyetem azt taglalta, vajon fel lehet-e számolni ezt a típusú mezőgazdálkodást.

A műanyag mulcs szerepe hasonló a természeteséhez: elősegíti a víztakarékos gazdálkodást, de csökkenti a gyomosodást, serkenti a tápanyagfelvételt, és növeli a talaj hőmérsékletét is, vagyis sok szempontból előnyösen hat a termelékenységre.

A FAO (az ENSZ élelmezésügyi szervezete) adatai szerint évente 12,5 millió tonna műanyagot használ fel a mezőgazdaság.

A mezőgazdaság felel a kibocsátott üvegházgáz közel harmadáért bolygónkon, rendkívüli terhet jelent a Föld erőforrásaira, és mára a műanyag is rendkívül mélyen összeforrt az élelmiszer-termeléssel. A mulcs mellett a kötözőanyagok és csipeszek, a védőhálók, védőfóliák révén a termelés minden zugába befurakodott már a plasztik. Habár ez növeli a terméshozamot, vizet és vegyszereket takarít meg, azonban a szemétté alakulása révén óriási környezeti, társadalmi és gazdasági terhet is jelent. Ha Kínában nem használnának műanyag mulcsot, akkor 3,9 millió hektárral nagyobb termőterületre lenne szükség a lakosság jelenlegi szintű élelmiszer-ellátásához.

A látható műanyagok mellett van egy másik, láthatatlan alkalmazás is: a különféle szerek vízoldékony műanyag bevonatai, amelyet elsősorban a műtrágyákban alkalmaznak, a szemcsék oldódását szabályozva ezzel. A műtrágyákkal való takarékosság jegyében a gazdák örömmel vették azokat a féligáteresztő műanyag bevonatú szemcséket, amelyekkel a lassan oldódó műtrágyákat előállítják. Hasonlót képzeljünk el, mint a lassú felszívódású gyógyszereknél. Ez azt teszi lehetővé, hogy fokozatosan kerüljön a talajba a kívánt anyag, a növény élete során állandóan hasznosulni tudjon, és ne mosódjon ki azonnal, az első esőnél. Ezzel azt is meg lehet előzni, hogy a kimosódó tápanyagok az élővizeket elszennyezve ott okozzanak nem kívánt hatásokat (algásodás, eutrofizáció).

A műanyag negatív oldalát talán nem kell részletezni, számtalan fronton támad egyszerre, azonban nehéz elképzelni, hogy nélkülözni tudjuk a növénytermesztésben. Az újrahasznosíthatósága gyerekcipőben jár, és sok esetben (főként a nagyon vékony mulcsozó fóliák esetében már a szezon végére olyannyira szakadozott és szennyezett anyag hever a földeken, amit ebben a formában nem is lehet újrahasznosítani. A legfontosabb lépés mégis az lenne tehát, ha az újrahasznosítást megoldanánk – ebbe az irányba kéne öles léptekkel haladni. Rengeteg új kutatás szükséges azonban ahhoz, hogy káros adalékanyagoktól mentessé tegyük, vagy valóban biológiailag lebomlóvá (az így nevezett műanyagokról ma már tudjuk, hogy ebben a formában nem igaz az állítás). Ahol lehet, ki kellene váltani minimális ökológiai hatású, természetes anyagokkal, és persze sokkal átgondoltabban, takarékosabban kellene felhasználni.