Vízinövényeket és moszatokat is ettek elődeink

A Yorki Egyetem vezette kutatásban a korábban élt európaiak étkezési szokásait vizsgálták, a ma már jól bevált és gyakran használt módszerrel: a maradványok fogköveit elemezve. A kutatásból kiderült, hogy a középső kőkortól a mezőgazdaság meghonosodásán át egészen a kora középkorig rendszeresen fogyasztották elődeink az efféle növényeket, és csak a viszonylag közeli múltban vált ritkasággá a fogyasztásuk.

Palmaria palmata, egy élénk vörös színű moszat, amelyet sok ezer éve már fogyasztottak az európai emberek.

Forrás: inaturalist

A történelmi feljegyzésekből tudjuk, hogy a 10. században Izland, Bretagne vagy épp Írország területén törvény is szabályozta a tengeri növények gyűjtését, de már Plinius is említette a tengerparti tátorjánt (Crambe maritima), mint a hajósok számára skorbut ellen használatos élelmet. Azonban a 18. századra a tengeri növényeket már éhínségnövényként tartották számon, vagyis már csak akkor ették, ha nem volt más. Miközben Ázsiában mind a tengeri, mind az édesvízi növények fontos részei az étrendnek és a természetgyógyászatnak is, Európában igen kevés ilyesmit fogyasztunk. Mintegy 10 ezer különféle moszat él a világon, ezekből csak 145 faj kerül a tányérokba.

A kutatók most Skóciától Spanyolországig terjedő területen, 28 tengerhez közeli régészeti lelőhelyen előkerült 74 ember fogkövét elemezték. Vörös-, zöld- és barnamoszatok fogyasztásának biomolekuláris nyomait (vagyis a növényekben termelt molekulák fogkőbe való beépülését) találták meg, illetve egy Orkney területén élt ember esetében káposztaféle, feltehetően tengerparti tátorján fogyasztásának nyomait is. Északnyugat-Európában állatok élelmezésében hasznosították a tengeri moszatokat. Ázsiában az édesvízi növények gyökérgumói, pl. a vízitök, a fehér tündérrózsa vagy a békaszőlőt is ettek a hajdani lakosok.

Ezek a jelek három évezreddel korábbiak, mint a távol-keleti konyhára jellemző fogyasztásuk történelmi bizonyítékai. Nemcsak azt mutatják ezek az új bizonyítékok, hogy 8000 évvel ezelőtt, a középső kőkor idején Európában már ettek moszatokat, hanem azt is, hogy e szokás a mezőgazdálkodás és a letelepülő életmód időszakában, az újkőkorban is fennmaradt. A kutatók szerint elődeink igencsak tisztában voltak a moszatok fogyasztásának jótékony hatásaival, és emiatt tartották fenn élelmezési kapcsolatukat a tengerrel.