Elterjedtebb lehet az állatvilágban a menopauza

Jelen tudásunk szerint az ember mellett csupán egy maroknyi cetféle él át menopauzát, egy új kutatás szerint azonban az emlősfajok legnagyobb részében előfordul.

A nők, illetve például a kardszárnyú delfin nőstények életkoruk egy részében termékenyek és képesek utódokat a világra hozni, majd ezt követően még hosszú-hosszú éveken át életben maradnak, és ráadásul közösségük javára szolgál a jelenlétük.
A nők valamikor 45-55 éves koruk közt élik meg termékenységük lezárultát, s ezzel rengeteg átalakuláson megy keresztül a szervezetük, például számos betegségre megnő a hajlamuk. Nagyon sokáig csupán az emberre jellemzőnek tartottuk ezt az életszakaszt, ám néhány állatról – a fogascetek közé tartozókról – azóta kiderült, hasonlóan zajlik náluk is az élet.
Egy újonnan, a Cell folyóiratban közzé tett kutatási eredményben két német kutató vizsgálta meg, mennyire is lehet elterjedt a menopauza folyamata. Bár számtalan emlős szaporodása eltér a mienktől, így az esetükben nem lehet szó szerint értelmezni a menopauza kifejezést. Az állatok esetében az oopauza, vagyis a peteérés megszűnése a szabatosabb kifejezés, de a könnyebb érthetőség kedvéért nyugodtan használjuk az embernél megszokottat.
Miért nem tudtunk eddig erről a sok állati menopauzáról? Kézenfekvő, hogy sok állati felmérés során (ez a vadon élőket jelenti elsődlegesen) nem vagyunk tisztában az adott állat pontos életkorával. Emellett a legfontosabb ok talán az, hogy a vadon élő állatok az esetek elsöprő többségében nem élnek olyan sokáig, mint amennyire biológiailag képesek volnának. Azonban az állatkertekben ők is békésebb, veszélytelenebb környezetben élnek, és így nagyon sok állat sokkal hosszabb élettartamot is mutat, mint vadon élő rokonai. Az állatkerti emlősök 83 százaléka él mintegy 60 százalékkal tovább, mint a vadon élő fajtársaik! A német kutatók kísérleti egerek, patkányok esetében figyeltek fel rá, hogy a nőstények gyakran túlélik a szaporodóképes kort. Ez alapján vizsgálták át a szakirodalmat, kimondottan a fogságban tartott állatokról készült adatokat keresve, és bukkantak rá arra, hogy 83 százalékuk túlélte a menopauzát.
Egy másik, a Science folyóiratban frissen publikált kutatás eredménye szerint a vadon élő csimpánzok körében sokkal de sokkal elterjedtebb a menopauza utáni élet, mint eddig tudtuk. Az ugandai Kibale Nemzeti Park egyik csimpánzpopulációján sok éven át végeztek vizsgálatokat, 185 nőstény esetében azok vizeletének hormonvizsgálata alapján meghatározva azok szaporodásban betöltött életszakaszát. Ebből az derült ki, hogy a nőstények életének negyede már a menopauza utáni korukat jelenti! A csimpánzok is kb. 50 éves korukig voltak szülőképesek, mint az ember, azonban sok állat jócskán a 60-as éveiben járt, amikor elpusztult. A hormonvizsgálatok is hasonló változásokat tártak fel, mint az embernél lezajlók.
Az egyelőre nem világos, hogy ez a populáció egyedi lehet-e e tekintetben, vagy más csimpánzcsapatoknál is hasonló arányokat találnának-e a kutatók. Az azonban biztosnak tűnik a megfigyelésekből, hogy a nagymama korú csimpánzok nem váltak igazi nagymamákká, nem vettek részt az utódok nevelésében, ahogy az az ember és az érintett fogascetek esetében ismert. A csimpánzoknál ez a módszer azért se működhetne, mert itt a fiatal nőstények hagyják el a születési csoportjukat és keresnek új csoportot, így nem is élhetnének együtt a saját szüleikkel, nagyszüleikkel.