Cápafogból készítettek késeket 7000 éve

A különleges eszközöket Indonézia területén találták.

Celebesz, avagy modern nevén Szulavézi szigetének déli részén mintegy 8000-1500 évvel ezelőtt élt vadászó-gyűjtögető népcsoport kőeszközei megmunkálásáról ismert. A népcsoportról eddig úgy tudtuk, hogy a szinte kizárólag a szárazföld nyújtotta forrásokat használta ki, azonban két új felfedezésű, tigriscápa fogából készült eszközmaradvány árnyaltabbá teszi a történetüket. A felfedezésről az Antiquity folyóiratban számoltak be a szakemberek.
A térség két barlangjában bukkant rá a perforált cápafogakra egy indonéz-ausztrál közös kutatócsoport. Az egyik fog teljes, és két lyukat fúrtak az aljába, a másik törött, és csak egy lyuk látszik benne, de feltehetően ezen is kettő lehetett eredetileg. A fogak mikroszkópos vizsgálatával kiderítették, hogy azokat egykor nyélhez ragasztották, egy ásványi, állati és növényi anyagok keverékéből készült ragasztóanyaggal – hasonlóan ahhoz, ahogyan a modern csendes-óceáni népek teszik.
Egy késpenge esetén nem mindegy, hogy azzal mit is vágnak, másféle mikroszkopikus nyomokat hagy a különböző felhasználási módozatok sokasága. Emiatt is kedvelt módszer a kísérleti régészet, amelyben az eredeti készítési módszert leutánozzák és tesztelhetik az adott eszközt. Így sokkal többet megtudhatunk elődeink hétköznapi életéről, mint pusztán az anyagok vizsgálatával. A cápafogak kopásnyomaiból egyértelművé vált, hogy vágásra használták, vagyis kések pengéi voltak, a használati nyomok arra utaltak, hogy húst vághattak vele.
Nem ezek a legkorábbi cápafog pengék azonban, 38,5-28 ezer évvel ezelőtt már használtak cápafogat a mai Pápua Új-Guineához tartozó Új-Írország-szigetén egykor élt emberek. Azonban alapvetően 5000 évesnél fiatalabbak az efféle eszközök. A világ számos pontján voltak a kések, vagy sokszor a rituális eszközök részei a cápafogak. A most elemzett celebeszi cápafog-pengék 7000-5000 év közöttiek.
A cápafog hátránya, hogy elég gyorsan elveszíti élét – ne feledjük, a cápák se sokáig használják, hiszen folyamatosan cserélődnek a fogaik életük során. Ez azt jelenti, hogy a kőeszközhöz képest ugyan könnyen és gyorsan elkészíthető belőle a penge, annak nem lehetett sokáig hasznát venni. Modern korunkhoz közelebbi időkben a cápafogat közelharchoz használt fegyverek pengéiként alkalmazták előszeretettel a világ – tengerekhez közel élő – népei. Az egyelőre nem világos, hogy a most elemzett fogakat is efféle fegyverek, vagy esetleg rituális eszközök pengéiként használták-e.
A pengék megszerzése se egyszerű: a tigriscápa tetemek ugyanis lesüllyednek a tengerfenékre, nem nagyon mossa ki őket a víz a partra, így a szerencse nem juttatja hozzá az embert a fogaihoz. Ez pedig azt jelenti, hogy e népcsoport igen valószínű, hogy képes volt a tengerben halászni, és persze hajózni is tudtak. A kőből készült pengéik fogazott éle erősen emlékeztet a cápafogak fogazott élére, a kutatók szerint jelentheti azt is, hogy a kőpengékkel utánozták a cápafogat, vagy azt, hogy azért tetszett nekik meg a cápafog, mert hasonlított a hagyományosan fogazott pengéikre.