Gyapjas orrszarvú gének – egy kis trükkel
A gyapjas orrszarvú a jégkori megafauna része volt, és azzal együtt halt ki, géneket eddig európai maradványából nem sikerült kivonni.
Egészen a mintegy 10 ezer évvel ezelőtti végzetéig elterjedt és gyakori állat volt Eurázsia területén a gyapjas orrszarvú (Coelodonta antiquitatis). Az állatfaj európai maradványaiból eddig nem sikerült DNS-t kivonni, így csak a szibériai maradványokról áll rendelkezésre genetikai információ. Egy német kutatócsoport trükkös módon jutott hozzá a gyapjas orrszarvú európai génjeihez: barlangi hiéna ürülékkövületéből sikerült kivonni. A kutatók a Biology Letters folyóiratban számoltak be az eredményeikről.
A gyapjas orrszarvú a jelen tudásunk szerint kb. 2,5 millió évvel ezelőtt a Himalájától és a Tibeti-fennsíktól északra eső területen élt, az első közép-európai példányai kb. 460-400 ezer évvel ezelőtt vándoroltak térségünkbe.
Míg a szibériai permafrosztban jó állapotban megőrződhettek az állati DNS-maradványok, addig Európában a melegebb éghajlat miatt nem maradt ránk a csontmaradványokból kinyerhető genetikai adat. Azonban megoldást jelenthet a ragadozók megkövült, és egyenletesen hűvös barlangokban megőrződött ürüléke – úgynevezett koprolitja – amelyből a zsákmányállatok génjeit ki lehet vonni.
Egy ilyen ragadozó volt a mai szubszaharai Afrika foltos hiénája fajtársának (alfajának) tekinthető állat, amelyet csak barlangi hiénaként emlegetünk. E faj a nagy termetű zsákmányállatokra, így a gyapjas orrszarvúkra is specializálódott.
Két németországi barlangból előkerült, megkövült hiéna ürülékmintáit vizsgálták meg, majd azok egyikéből, a benne talált DNS-töredékekből mind a barlangi hiéna, mind a gyapjas orrszarvú genomjának egy részét össze tudták állítani! A géntöredékeket összehasonlították a gyapjas orrszarvú mai élő rokona, a szumátrai orrszarvú génjeivel, a barlangi hiénáét pedig a foltos hiénáéval. Az ősi DNS-töredékek a vártnak megfelelő, korból adódó változásokat mutatták, ami azt jelenti, hogy valóban a kihalt állatok DNS-ét tudták kivonni a koprolitból.
Az adatok, mivel pusztán egyetlen mintából származnak és nem teljesek, arra nem alkalmasak, hogy messzemenő következtetéseket vonjanak le belőlük. Azt azonban ékesen bizonyítják, hogy jól használható DNS-kutatásra ez a típusú ősmaradvány is, és így sok olyan elfekvő leletből lehetne hasznos genetikai információkhoz jutni, amelyek a múzeumok raktárainak mélyén porosodnak.