A levegőből vonja ki a vizet egy növény
A kopasz tamariska sivatagi-félsivatagi területek növénye, sokfelé szélfogónak ültetik is.
A New York Egyetem Abu-Dzabi kampuszának anyagkutató szakemberei vizsgálták meg a kopasz tamariska (Tamarix aphylla) egyedi vízgyűjtő módszerét azzal a céllal, hogy azt leutánozva a száraz vidékek lakói számára víznyerési módszert dolgozhassanak ki, vagy a meglévő módszereken javítsanak.
A tamariska egy sótűrő sivatagi növény, amely sót választ ki és ennek segítségével vonja ki a levegő páratartalmát, ami aztán kicsapódik a levelére – bár nehéz levélnek nevezni a tamariska húsos, zöld hajtásait, főként, hogy a növény tudományos neve is azt jelenti: levél nélküli. A növény az evolúciója során a légköri nedvesség, a köd és a harmat kiaknázására szakosodott. A PNAS folyóiratban publikált kutatási eredmények elárulják, milyen fizikai-kémiai módszerrel képes arra a tamariska, hogy a sós-szikes talajon megéljen.
A növény a gyökereivel felszívja a talajban lévő magas sótartalmú vizet, majd kivonja annak sótartalmát és a levelein kiválasztja a sót. A kutatók arra jutottak, hogy miközben a levélről a sós oldat lassan elpárolog, egy komplex összetételű, higroszkópos (a levegő víztartalmát összegyűjtő), kb. tízféle ásványi anyagból álló kristály marad a felszínen. E kristályok azután képesek a viszonylag alacsony (55 százalékos) páratartalmú levegőből is kivonni a nedvességet, ami aztán a levél felszínére lecsapódik, majd a növény felszívja.
Az így azonosított módszerrel olyan környezetbarát sókeverékek készíthetőek, amelyek segítségével hatékonyan lehet kivonni a levegő páratartalmát, vagy épp ahhoz nyújthat segítséget, hogy a felhők víztartalmából tudjunk többet eső formájában kinyerni.
Az édesvíz bolygónk ritka kincsei közé tartozik, amelyben sok vidéken súlyos hiány van, s a klímaváltozással e helyszínek még a korábbinál is rosszabb helyzetbe kerülhetnek. Épp ezért igen fontosak azok a technológiák, amelyekkel az ilyen helyeken élő emberek számára lehet ivóvizet kinyerni.